Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Horváth József: Három győri "rác" végrendelet a XVIII. századból
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK különösen figyelnünk, aki — a „görög” templomok említésével — arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a győri, ortodox vallást követő csoport etnikai szempontból nem volt egységes: a XVII. században többnyire szerbek alkotta csoportban a XVIII. századra már „görögök” is megjelentek. A „Macedonia Országban Kossela Varosban Született”, ekkor már „Circiter harmincz Esztendőktül fogva” Győrött lakozó, itt török árukkal kereskedő14 Simon György tipikus alakja lehetett azon „török árukkal” kereskedő „görög kereskedők” csoportjának, akikről Gecsényi Lajos 1998-ban alapos és győri adatokban is nagyon gazdag tanulmányt írt, melyben felhívta a figyelmet az e csoporthoz tartozók elnevezésével kapcsolatos problémákra is.15 Fontos továbbá e forrás azért is, mert ezidáig magyarországi „görögök” által írt végrendeleteket csak Papp Izabella publikációiból, a Jászkunságból ismerhettünk;16 pedig — amint arról Füves Ödön közel fél évszázaddal ezelőtt megjelent publikációjából már értesülhettünk — a XVIII. század harmadik negyedében a Dunántúlon nem kevesebb, mint 104 településen írtak össze ott élő görög kereskedőt! (Füves 1965, 107-109.) A kegyes hagyományok említett — a korabeli Győrben szokásosnál többnyire magasabb — összegei a „rác” testálok jobb vagyoni helyzetére is utalhatnak. Említésre érdemes viszont, hogy XVIII. századi „rác” forrásainkban nem találkozunk római katolikus egyházi intézmény javára tett kegyes hagyományokkal — a XVII. századból még több ilyent is említhettem. A változás okát abban látom, hogy a XVII. században Győr a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartozó mezőváros volt, így a testálok egy része a földesúr javára tett hagyomány mellett „annak templomáról” is megemlékezett. Rácz Orbán pl. 1669-ben a győri káptalannak hagyott 75 dénár mellett „az Nemes Kaptalan Templomara” is rendelt ugyanennyit (Horváth 1997, 89.); és talán ugyanezért hagyott Szabolcsai Jován 1690-ben testáló özvegye a káptalanbeli pap uraknak testált egy forint mellett ugyanennyit a Nagyboldogasszony templomra — azaz a káptalan templomára — is. (Sörös 1899, 698-699.) 1743-ban viszont — miután Győr Mária Teréziától szabad királyi városi kiváltságokat kapott — megszűnt a földesúri fennhatóság, és ezzel a fentebbi motiváció, a földesúr jóindulatának elnyerése is. A győri „rácok” kapcsolatrendszerérői A győri „rácok” városon kívüli kapcsolataira fentebb már láthattunk néhány példát. Simon György a komáromi és a fehérvári „görög” templomban elmondandó misékre 10-10 forintot hagyott; mindkét „címzett” szerepel Constantinapoly Katalin végrendeletében is: az előbbire 50, az utóbbira 25 forintot testált — és ugyanennyit rendelt az esztergomi rác templomra is. (Székely 2011) A komáromi kapcsolatra már a XVII. századi győri rác végrendeletekben is számos példát találhattunk;17 de nem lehet véletlen Fehérvár kétszeri említése sem, hiszen itt is jelentős rác közösség élt.18 Szentendre pedig — püspöki székhelyük lévén — különösen 62
