Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)

Tanulmányok - Horváth József: Három győri "rác" végrendelet a XVIII. századból

HORVÁTH JÓZSEF

HÁROM GYŐRI „RÁC” VÉGRENDELET A XVIII. SZÁZADBÓL

ban. (Gecsényi 1978, 20.) Ez utóbbi szempont miatt érthető, hogy Gecsényi Lajos részletesebben érinti e kérdést a győri végvárban együtt élő katonák és polgárok viszonyát bemutató tanulmányában is, ahol tisztázza a korábbi szakirodalom egy lényeges félreértését is: a letelepedő rácok vezetői „Kapitány Száva, illetve Wojcza vajdák voltak”! Idézem: „A helytörténeti irodalomban a két vajda neve együtt mint egy név (azaz Vaicas Száva) fordul elő. Az eredeti szerződésből világosan kitűnik, hogy két különböző személyről van szó.” (Gecsényi 1984, 678.)

A szerbek letelepítésének katonai jelentőségére összefoglaló munkákban is történik utalás. Urosevics Daniló is hangsúlyozza azt a magyarországi délszlávok történetét bemutató kötetében, kiemelve, hogy már 1529-ben kerültek erre a vidékre szerbek, amikor Ferdinánd király Héderváry István elkobzott jószágait a Bakic-oknak adományozta; a XVII. század elején pedig 1200 szerb lovaskatona került erre a vidékre. (Urosevics 1969, 35-36.) Az itteni szerb népesség fontosabb szerepére utalhat az is, hogy azon magyarországi települések sorában, ahol a „Carnojevic-féle nagy költözés” előtt szerbek laktak, Győrt — Buda és Komárom után — harmadikként említi Urosevics Daniló, aki a 18 város nevéből álló felsorolás végén megjegyzi azt is: „E helységekben a szerbeknek majdnem mindenütt külön negyedük volt, amelyet ’Rácvárosnak’ (...) neveztek.” (Urosevics 1969, 36.)

A győri rácok XVIII. századi történetéről még kevesebbet olvashatunk a szakirodalomban. A közösség megerősödését jelzi, hogy első templomukat 1730 táján fel tudták újítani vagy át tudták építeni; a XVIII. század végére pedig elkészült, barokk stílusban, a napjainkban is álló templom. (Davidov 1988, 109.) Tény az is, hogy egy 1765-ben készült összeírás szerint a győri parókiához 18 filiálé tartozott, ami központi szerepre utal; az első magyarországi népszámlálás idején — az 1780- as évek közepén — viszont Győr 1613 házából csupán 15 volt görögkeleti vallású tulajdonosé, az e felekezethez tartozók száma pedig mindösszesen 96 fő volt — Győr város akkortájt 12.822 főt számláló lakosságából! (Darkó 1987, 154.; 160.)

A győri rácok történetének kutatása szempontjából fontos adatokkal szolgálnak a város telekkönyvei is. A fentebb már említett Villányi Szaniszló tette közzé — már 1882-ben! — Győr város 1617. évi telekkönyvét, ő vállalkozott először — amint arra Gecsényi Lajos is utalt — a letelepedő rácok számának megbecsülésére, a káptalani számadáskönyvek alapján; de nevéhez fűződik a rácokkal kötött szerződés teljes szövegének első közzététele is. (Villányi 1882) Ugyanő foglalkozott először a város 1703. évi telekkönyvével is, melynek — a rácok által is lakott — Újvárosra vonatkozó részét 2002-ben Perger Gyula publikálta: ebből pontosan megtudhatjuk, kik laktak ekkortájt a Rác utcában; említtetik több Rácz családnevet viselő személy; és olvasható e telekkönyvben a „Raczok Templomja es az Barat hazai az Temetesel együt vagyon az Racz uczan” bejegyzés is.8

További két olyan forráskiadványt említhetek, mely jelen témánk szempontjából hasznos adalékokkal szolgál a kutatónak. Az egyik az un. Győri Polgárkönyv, mely 1600-tól kezdődően tartalmazza a város közösségébe felvett polgárok névso59