Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Dominkovits Péter: Fejedelmi fogyasztás. I. Ferendinánd az 1553. évi soproni országgyűlésen, a városi számadáskönyv tükrében (Adatközlés)
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK zsoldosserege.7 Ugyanakkor Faut a város jogainak, gazdasági lehetőségeinek gyarapodásáról is beszámolt: ez évben a városi privilégiumok sora négy országos vásárral erősödött. (Kovács 1996, 39., 106-107.) Adatközlésünk pedig az évtizedünkben uralkodóként újraértékelt, az elődök nyomdokain koncepciózusán új államkonglomerátumot építő I. Ferdinánd soproni tartózkodásának egy dokumentuma, az 1553. évi soproni országgyűlésen az adott forrás szerint általa, és két fia által elfogyasztott, Sopron város által finanszírozott hús- és borjegyzék. I. Ferdinánd 1553. április 22-én érkezett a városba fiai, Miksa és Károly főhercegek kíséretében. A megnyitó ülésre három nappal később, április 25-án került sor. A rövid diéta alatt az oszmánok elleni hadjárat elmaradása ellenére az uralkodó az áldozathozatalra való készségét is jelezte, és ugyanezt kérte a rendektől. Az ország védelme mellett a katolikus hit és a katolikus egyház, valamint az egyházi tizedek bérlete, a jobbágyvédő intézkedések (pl. szabad költözködés kapcsán), a harmincadok, az octaviális (az ún. nyolcados), valamint egyház törvényszékek működése jelentették a tárgyalások súlypontos kérdésköreit, de tárgyalták az egri vitézeknek adandó pénzügyi segélyt is, miképpen az Ausztriának elzálogosított uradalmak ekkor is neuralgikus pontként merültek fel. Az uralkodó és a rendek május 10-13. közötti egyeztetéseit követően a törvénycikkek május 16-án kerültek öszszeállításra, azokat I. Ferdinánd három nappal később megerősítette, és valószínűsíthetően május 20-án8 távozott is Sopronból. (Fraknói 1876, 413-426.) AXVI-XVII. századi Magyar Királyság jelentős szerepet játszott Bécs és a Habsburg Monarchia élelmezésében. A Bécs előterében fekvő síkvidéki területek kifejezetten fontos funkciót töltöttek be az élőállatokkal, mezőgazdasági terményekkel történő ellátásban, míg a bortermő vidékek — így Sopron és környéke is — a víz fertőzöttsége miatt nagy fontosságú borellátásban játszottak kiemelt szerepet. (Pálffy 2009,250-253.) Ahogy az alábbi jegyzék is mutatja, az 1553-as országgyűlésen Sopron egyrészt a saját exportkeresetű agrártermékével, a borral — amelynek értékesítésével a szűkebb-tágabb térség más borkereskedésben érdekelt centrumaival (pl. Ruszt, Kismarton, Pozsony, a Kis-Kárpátokban található városok) maga is versenyben állt — illetve a gazdasági akkumuláció révén élőállattal és szemes terményekkel sikerrel teljesítette az ellátás terén irányába támasztott követelményeket. A nyolc jobbágyfaluja révén Sopron vármegye birtokos társadalmában is jelentős pozíciójú szabad királyi város és körülötte szerveződő városi uradalom XVI. századi gazdasága még további kutatásokat igényel, itt és most csak a forrásban szereplő, az ellátásban jelentős szerepet játszó magánszemélyekre érdemes kitérni. Az uralkodó és családtagjai, illetve udvartartásuk ellátásában a forrás szerint jelentős szerepet játszó magánszemélyek közül mindenképpen ki kell emelni a város vagyoni elitjébe tartozó Leopold Kaufmannt, aki 1541-ben kapott polgárjogot. Első felesége, Anna, Christoph Grätzer polgármester leánya volt (ti548). A tárgyévben már második feleségével, Rozinával élt a belvárosban, a Fő téren, a mai vármegyeház helyén álló egyik (déli) házban, amelyet apósa révén szerzett meg. 50