Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemes Gábor: "…a mikor az korcsmának ideie let utolna" A győri káptalan újvárosi borkimérése a XVII. században
NEMES GABOR „...A MIKOR AZ KORCSMÁNAK IDEIE LET UOLNA” Nemes Gábor „...A MIKOR AZ KORCSMÁNAK IDEIE LET UOLNA” A GYŐRI KÁPTALAN ÚJVÁROSI BORKIMÉRÉSE A XVII. SZÁZADBAN A győri káptalant székvárosában, Győrben megillető földesúri jogai közül a középkor óta igen fontos volt a bormérés. Győr erődvárossá alakulása és nagyszámú, jelentős részben idegen katona megjelenése együtt járt a káptalan jogainak és javainak csorbításával, és ezekben kiemelt helyet kapott a bormérés is. Még mielőtt részletesebb tárgyalásához fognánk, le kell szögezni, hogy bár a török előrenyomulás miatt megcsappant káptalani jövedelmekben komoly érvágás volt a kanonokoknak e busás hasznot hajtó bevételük kiesése, a probléma ennél mégis összetettebb volt. Mivel a bormérés (educülatio) hagyományos földesúri jognak minősült, az azon esett csorbák a káptalannak Győr városában lévő földesúri mivoltát kérdőjelezték meg. Önmagában a katonák megjelenése — ha pusztán üzleti szempontokat veszünk figyelembe — a bormérés fellendülését jelentette, hiszen a mindig szomjas zsoldosok kiszolgálása állandó és nagy összegű jövedelmet eredményezett. Nem tudni pontosan, hogy a káptalant Győrben megillető kéthavi, júliusban és augusztusban esedékes kimérést mikor korlátozhatták először, a legkorábbi adat 1574-ből maradtak ránk. Ekkor Miksa császár igen megfeddte a heves természetű Máthésy István győri nagyprépostot, mert megtudta, hogy a várkatonaságnak juttatott kéthavi bormérésről kiadott királyi parancslevél kézhezvételekor intézkedéseit durva szavakkal kommentálta, és arra illetlenül heves válaszlevelet küldött.1 Ettől kezdve azonban a sérelmek hosszú sora következett. 1578 áprilisában arról panaszkodtak Rudolf császárnak, hogy Andreas Teuffel győri főkapitány a káptalan bormérését betiltotta, és csak az élésmesternek engedélyezte azt.2 Még ebben az évben konkurenciát is kapott a káptalan, ugyanis a király Győr városának azt is megengedte, hogy a városházán egész évben — kivéve a katonaság kéthavi bormérését — árulhatja a „szőlőtő termését.”3 A káptalan panaszai nem találtak meghallgatásra — pedig 1580-ban Ernő főhercegnek gyors egymásutánban hármat is írtak4 — így ellenállásra szánták el magukat: a pincék összeírását — mely során a bormérést végzők kétségtelenül megbizonyosodhattak arról, hogy a rendelet áthágásában érdekelt ellenfelek betartják a tilalmat — hátráltatták.5 Persze a katonákat sem kellett félteni, akik a káptalant borai szállításában akadályozták.6 Máthésy nagyprépost — aki időközben váci püspök is lett — néhány év múlva ismét megkísérelte megoldani a káptalan számára a hátrányos helyzetet, ezért határozott lépésre szánta el magát. 1589. december 6-án Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt eltiltotta a királyt — ezzel együtt az uralkodónak szolgáló katonaságot — a Győr városban való borméréstől.7 A prépost eredménytelenségét és a status quo fenntartásában érdekelt uralkodó szándékait jól mutatja, hogy Ernő főherceg nem sokkal ezután, Gregoróczy Vince győri főkapitány-helyettest megnyugtatva a kiváltság megvédését ígérte.8 Gre-33
