Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemes Gábor: "…a mikor az korcsmának ideie let utolna" A győri káptalan újvárosi borkimérése a XVII. században
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK goróczy a támogatást kihasználva a jogtalanságokban még tovább ment, hiszen a bormérési jogát mindenáron érvényesíteni akaró káptalant hadbíróság elé akarta citálni, és arra is volt példa, hogy nagy mennyiségű tizedbort is lefoglalt — hogy számtalan visszaélése közül csak a témakörünkbe esők közül szemezgessünk.9 A káptalan helyzete II. Mátyás alatt sem változott. A kanonokok hiába fordultak az uralkodóhoz, többek között 1609-ben,10 aki az 1610-ben11 és 1617-ben12 írott királyi parancslevélben — melyekben a várkatonaság kéthavi bormérését már mint régi szokást említette — minden káptalani tiltakozást elutasított. A káptalan ezért a szintén földesúri jogaiban korlátozott Naprághy Demeter győri püspökkel13 együtt jogorvoslat céljából az országgyűléshez fordult.14 A pozsonyi diéta a sérelmek kivizsgálására Telegdy János váradi püspök vezetésével királyi vizsgálóbizottságot állított fel.15 II. Mátyás halála azonban megakasztotta az ügy kivizsgálását, mert 1619-ben az új király, II. Ferdinánd az előző uralkodó által kiadott parancslevelek szövegével szinte teljesen azonos mandátumban tiltotta el a káptalant a borméréstől.16 Mivel a helyzet továbbra is változatlan maradt, így 1622-ben a kanonokok a következő országgyűlésen ismét — ekkor már Lépes Bálint győri püspökkel karöltve — ügyeik rendezését kérték.17 Ekkor mindössze annyi történt, hogy az előző országgyűlésen elrendelt vizsgálóbizottság újbóli felállítását határozták el. Mivel nemcsak Róma, de Bécs malmai is lassan őröltek, a következő, 1623-as év sem hozott eredményt. A bizottság felállítása nyilván felbátorította a káptalant és az új püspököt, Dallos Miklóst is, akik megpróbálkoztak ez évben jogaik érvényesítésével, de sikertelenül. Dallos püspök Szigetben próbált bort mérni, de a Haditanács ettől újfent eltiltotta.18 A káptalant még ennél is nagyobb kár érte, hiszen Czanger Simon élésmester és Leér János pincemester a kanonokok pincéiből — mivel megsértették a királyi rendeletet19 — a borokat erőszakkal elvitette.20 Az eset természetesen nem is maradt válasz nélkül,21 sőt a közeledő országgyűlésre Dallos Miklós és a káptalan gondosan össze is írta a végre munkához látó kirendelt bizottságnak az eddig elszenvedett sérelmeiket, ahol igen előkelő helyen, a harmadik pontban a bormérést taglalták.22 Eszerint a káptalan még a saját házaikban sem mérhetett, sem Újvárosban, sem a vásárokon, sem a környező falvakban, de még a városházán sem, ahol pedig királyi privilégium szerint folyhatott bormérés. Sőt emellett még a szállításban is akadályozták őket, hogy ne tudják máshol se értékesíteni a „hegy levét”. A vizsgálat során meghallgattatott a másik fél is: Hans Breuer győri főkapitány — napjainkra is oly jellemző módon — azzal védekezett, hogy ő nem tud visszaélésekről, és mindenben a szabályzatot követte, sőt szerinte a kanonokok„ex musca elephantem faciunt”.23 A bizottság október 5-én adta le jelentését,24 és a majdani kedvező elbírálás egyik első jeleként e napon Ferdinánd megengedte a káptalannak, hogy a kétnapos Mária Magdolna-napi vásáron bort mérhessen.25 A püspök és a káptalan ez irányú küzdelme december 11-én érte el célját, amikor megszületett az a királyi rendelkezés, mely szerint július és augusztus hónapokban a várkatonaság az erődben — azon belül is az élelmezési házban — és 34
