Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Recenziók
ARRABONA 2011.49/2. RECENZIÓK üres, a világos-sötét felületek arányait. Meg kell mutatni az anyag sajátosságait, például a fát nem kell teljesen simára csiszolni, hagyni kell, hogy látszódjanak a véső nyomok, vagy a vasnál a kalapácsnyomok. A szerző a könyvben folyamatosan hangsúlyozza az egyszerű kivitelezhetőség fontosságát. Ebből következik, hogy az interpretációnak figyelmen kívül kell hagynia a festőiséget, egyszerűsítenie, sematizálnia kell. Ezért a természetes formát geometriai formába kell transzformálni. Emellett fontos, hogy megmaradjon az ábrázolt növény könnyű felismerhetősége. Az egyszerűsített formát aztán részletekkel kell gazdagítani, mert általában a forma magában nem eléggé dekoratív. (38. old.) Ehhez ad segítséget az előző fejezetben kifejtett alapos előtanulmány. A színekről részletesebben ír, a színskáláról és a komplementerekről egyaránt. Kiemeli a harmónia fontosságát, mely a szem megnyugtatására szolgál. Az alapszínekhez tulajdonságokat rendel: a kék nyugodt, a sárga vidám, a piros brutális, buja. Ezek keveréke összetett hatást ad. (41-48. old.) A következő rész a szegélyről szól, a dekoráló egyik fő segédeszközéről. Lehet központi elem, vagyis gazdagon képzett, vagy keretező, visszafogott. Kiemeli, hogy a szegélyek általában ismétlődő elemekből tevődnek össze, melyek így olcsók és dekoratívak. Ezek az elemek lehetnek szimmetrikusak vagy tükörképszerűek. Megjegyzi itt, hogy a fantáziánkat nem engedhetjük túlzottan szabadon, mert végül eljutunk a lehetetlenig, az ábrázolt növény a valóságban már nem is tud úgy csavarodni, ahogy mi szeretnénk. (67. old.) Ezután a háttér kialakításáról ír, mely lehet padló vagy falfelület. A japán és az arab művészet gazdagságára hívja fel a figyelmet, ahol főként geometriai formákat használtak fel a háttérfelületek dekorálására. (79. old.) Ezeket be is mutatja, mert a növényi motívumokat is ilyen ismétlődő geometriai felülethez kell adaptálni, azok segítségével lehet létrehozni bonyolultabb rendszert. Emellett olyan példát is hoz, ahol a motívum a felületen szétszórtan helyezkedik el. Fontos a homogenitás és a vonalak harmóniája. A díszített alapot/hátteret le kell tudni bontani elemekre, és mint egy vázat, felépíteni. (97. old.) A következő részben a sablonkészítésről ír, erősen a technikai tanácsokra koncentrálva. Ezután kezdi a különböző mesterségek bemutatását. Mindegyiknél nagy hangsúlyt fektet a technika részletes leírására. Elsőként a kerámiát tárgyalja. Végigveszi a különböző fajtákat: mázas, fajansz, porcelán stb. Rövid történeti áttekintést is nyújt, majd a munkafolyamatokat részletezi: előkészítés, formázás, dekorálás, kiégetés. A dekorálást is kizárólag technikai szempontok alapján tárgyalja: applikált, festett, karcolt stb. A következő részben a festett papírt és a nyomott mintás szövetet tárgyalja. Itt azt írja, hogy a XIX. század közepe óta főleg nyomtatott technikákat használnak, maga a papír is géppel készül. így éppen a tökéletesség miatt tűnik el a régi benyomás, a kézzel készült mű különlegessége, mely tökéletlenségében rejlik.5 A könnyed 5 John Ruskin gondolatai fedezhetők fel itt: The Seven Lamps of Architecture (1849). 239 т i
