Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Recenziók
L ARRABONA 2011.49/2. RECENZIÓK vibrálásban, mely kedves a szemünknek és a lelkűnknek. Eközben viszont csak csodálni lehet az ügyes gépeket, írja a szerző. (155. old.) Az alkotómunka során esztétikai és technikai szempontokat is figyelembe kell venni. Szem előtt kell tartani, hogy a felület sima, nem bokrokat kell ábrázolni, mert azok izgatják a szemet. (158. old.) A színezésnek sem szabad erőltetnie a figyelmet, ezért diszkrétnek kell lennie. Fontos a harmónia. Felhívja a figyelmet arra, hogy minden helyiségnek legyen más a dekorációja. Például a szalon falát gazdagon kell díszíteni virágmotívumokkal. Kétféleképpen lehet a festett papírral dekorálni, a helyiség kizárólagos dekorációjaként vagy csak hátteret adó alapként is alkalmazható. Ez utóbbi a jellemzőbb, így a bútorok dominálhatnak. Ezután részletesen ír a technikáról, például a papírok méretéről, a textilnél a kémia szerepéről. Az üvegablak a következő technika. A szerző a lakásokat dekoráló, és nem a monumentális művekkel foglalkozik. Itt abszolút a technika felől közelíti meg az ábrázolás lehetőségeit: a forma fő vonalait az ólompántok adják, ezek közeit lehet festéssel részletezni. Az egyik legbonyolultabb ornamentális technikaként írja le a szövött anyagot, ami anyaga és funkciója szerint sokféle lehet. A szerző a bútorszövettel foglalkozva különféle anyagokat sorol fel: velúr, szatén, vászon, gyapjú, pamut, selyem. A szatént, a taftot és a velúrt részletesen elemzi, a könyvben közölt ábráknál viszont nem tesz különbséget anyagok szerint, mindegyikhez csak a szövött anyag feliratot rendeli. Sajnálja, hogy mindenki a régi motívumokat használja, és hogy kevés a modern rajz alapján készült minta, tanácsot azonban nem ad új mintákhoz. (224. old.) A bútorszövetet úgy kell megtervezni, hogy többféle alkalmazása is lehetséges legyen: függöny, falikárpit, bútor. Ebből következik, hogy nagy és kis felületen is jól kell mutatnia. Arra külön felhívja a figyelmet, hogy redőződve is megfelelő látványt kell nyújtania a mintának, ezért szerinte a kisméretű, elszórt motívumokból kialakított minta a legmegfelelőbb. (226. old.) A szín mindehhez legyen homogén. Itt is hangsúlyozza az egyszerűséget. A csipkéről és a horgolásról egy fejezetben ír. A csipkével kapcsolatban említi, hogy nőies művészet. Lényege a sziluett, a könnyedség, a báj. Érdekes, hogy ebben a fejezetben ír részletesen a falikárpitról is. A következő rész technikai szempontból igen vegyes, erre nem ad magyarázatot a szerző: a faberakással, a szőnyeggel, a könyvkötészettel és a mozaikkal foglalkozik. A szőnyeggel kapcsolatban megint kitér arra, hogy a mintának nem szabad összezavarnia szemet,6 a színeknek visszafogottaknak kell lenniük, mert ez csak a helyiség kiegészítő eleme, illetve mivel a padlón helyezkedik el, motívumaival is a biztonságot kell érzékeltetnie. 6 Owen Jones gondolata tükröződik ebben a kijelentésben, aki szerint a szépség lényege a pihenés érzete, amit az elme érez, mikor a szem, az intellektus és a lelkiállapot megelégedett állapotba kerülnek. (E. H. Gombrich: The Sense of Order. A study in psychology of decorative art. Phaidon, 1979, 51.) 240
