Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Recenziók
ARRABONA 2011.49/2. RECENZIÓK Verneuil Étude de la Plante című könyvében a rendszerszemlélet fontosságát hangsúlyozza. Ezt bizonyítja, hogy a könyv első fele a biológián alapuló tanulmányozással, majd a geometriai meghatározottságú interpretációval foglalkozik. Ezeket az ornamenskészítést alapjaiban meghatározó szegély, háttér és sablon elemzésénél fejti ki. A könyv második felében a különböző technikákat mutatja be részletesen. A szerző többször hangsúlyozza, hogy az iparművészet iránt érdeklődők számára nyújt segítséget ahhoz, hogy el tudják dönteni, melyik technika áll közel hozzájuk. A kiadvány valószínűleg ezért rendkívül dekoratív, az olvasót alkotásra inspirálja. Az illusztrációk az Art Nouveau formavilágát tükrözik, erre azonban kevés utalás történik a könyvben. Verneuil ornamentika szintjén csak a növényi motívumokkal foglalkozik. Mintakönyvként azért használható, mert megközelítőleg 80 növény részletes rajzát közli. A bevezető rész a növényi világ alapvető szerepét hangsúlyozza az ornamentikában, mivel ez biztosítja a leggazdagabb forrást a tervezők számára. Ezt a történelmi példák is bizonyítják. A korábbi mesterek könnyű és racionális megvalósításra törekedtek, amit a szerző szerint a motívumok és a technika elmélyült tanulmányozásával lehet továbbvinni. (1. old.) A régi stílusok ismétlésének elkerülése végett pedig vissza kell térni magához a természethez. Az első fejezet általánosságban ír a növényekről. A biológia meghatározásaival veszi végig anatómiájukat: gyökér, szár, levél, virág, gyümölcs és a magok. Részletesen leírja a típusokat, melyekre példákat is hoz. Itt az illusztrációk közt a legérdekesebb a magházak keresztmetszetéből összeállított keret, mely mutatja, milyen sokféle mintát lehet ebből létrehozni. A szerző hangsúlyozza, olyan gazdag a növényi motívumok tárháza, hogy mindenki saját temperamentumának és attitűdjének megfelelően válogathat. (11. old.) A következő részben a tanulmányozás módszerét fejti ki, mely a növényi díszítés kialakításának alapja. A cél a végső szintézis. Minden egyes ábrázolandó növénynél szigorú dokumentációt kell készíteni. Először meg kell határozni a növény szerkezetét: hogyan helyezkednek el a szár, a levelek, a virágok. Ezután kell közelebbről megfigyelni a részleteket. Az egyes részek egymáshoz viszonyított rendeződésében szisztémákat fedezhetünk fel. Ilyen például a levelek elhelyezkedése a száron. Négy növényt elemez alaposan az egyszerűtől a bonyolult felé haladva. A legegyszerűbb a hóvirág. A jó tanulmány már maga egyszerűsít és interpretál. Az ésszerű interpretáció határozza meg a stílus megvalósítását. A szerző itt megint utal arra, hogy mindenki a saját temperamentumát követve értheti meg a növényt. (30. old.) A következő részben fejti ki az interpretációra vonatkozó tanácsait. A követendő alapszabály a forma adaptálása a dekorálandó felülethez és az anyaghoz. A kivitelezésnek ebből kiindulva könnyűnek kell lennie, máskülönben magas lesz a tárgy ára, és nem lesz stílusa. (34—35. old.) Már a forma tervezésénél tudni kell, milyen hatást szeretnénk elérni, ennek megfelelően kell meghatározni például a teli-238
