Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből V. 1907
ALMASI TIBOR ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL V. 1907 rászművész a kereskedelem és ipar allegóriáját megtestesítő férfi és női alakjai kerültek. A díszterembe a Kamara vezetői úgy tervezték, hogy a király arcképét fogják elhelyezni. A portré kivitelére a tehetséges ifjú festőművészt, Honti Nándort (1878-1935) kérték fel. Honti Münchenben és a nagybányai festőiskolában Hollósy Simon (1857-1918) tanítványa volt, majd Párizsban a híres Julian Akadémián képezte tovább magát. A század első éveiben az Egyesült Államokban élt, ahol elismert és megbecsült alkotó lett belőle. A távoli kontinensről Honti Nándor 1906-ban tért viszsza időlegesen, így egyik első hazai megrendelését éppen a Győri Kereskedelmi és Iparkamarától kapta. A nagyméretű festménnyel az alkotó 1907. április közepén végzett. A mű elbírálására a Kamara a kor három jelentős szakemberét, Malonyay Dezsőt, a Budapesti Hírlap, dr. Rózsa Miklóst, a Budapesti Napló és Yartin Józsefet, az Újság műkritikusát kérte fel. Az írásban is rögzített szakvélemény a következő volt: „Az 1.70 széles és 2 m. 50 magas olajfestmény királyunkat a Magyar Szent István rend díszornátusában álló alakban ábrázolja. Már maga a kosztüm választása szerencsés, a mennyiben ez a szokott huszártábornoki, koronázási és egyéb sablonos kosztümöknél sokkal festőibb, dekoratívebb és művésziesebb. Igaz, hogy e kosztüm megfestése sokkal több rajzbeli tudást és gondot követel a festőtől, de művészünk ritka lelkiismeretességgel s minden könnyű elnagyolást kerülve, a legaprólékosabb részletességig, de a mellett még sem kicsinyesen oldotta meg e nehéz feladatot. Ha már a kosztümről beszélünk, ki kell emelnünk a különböző szövetek festői elrendezését, a kompozícióban megnyilvánuló lendületet s azt a szerencsés vonaljátékot, amit a széken heverő palást, az ornátus, az asztalterítő s a fej fölött lecsüngő drapéria szerencsés összehangolása adnak. De nemcsak rajzban, színben is felettébb artisztikus az egész sceneria. Pedig az egyenruha tarkabarka színeinek s a gazdag aranyhímzésnek, szőnyegnek és drapériáknak összehangolása nem volt könnyű feladat. Annál dicséretre méltóbb, hogy a világos pirosak, zöldek és sárgák e szín-káoszából a festő nyugodt, előkelő és mégis meleg színharmóniát tudott varázsolni. Ezzel érte el, hogy képe, bár rajzban szigorúan akadémikus, színben mégis derűsen hat. Ami az alakot illeti, elsősorban tekintetbe kellett vennünk, 2. kép. Kézdi-Kovács László: Vadkacsa, 1906 olaj, vászon, 50x65 cm (Győr Megyei Jogú Város önkormányzatának tulajdona) 217
