Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből V. 1907
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK A közjavát szolgáló új színház megépítése és a Kisfaludy-körben rejlő lehetőségek kiaknázása mellett, a győri kulturális élet állandóan napirenden tartott, ám megoldást csak az elkövetkező években nyerő neuralgikus pontja a kultúrház ügye volt. 1907-ben a kultúrház problémája furcsa módon összekapcsolódott a király megkoronázásának 40-ik évfordulójával. Arról volt tudniillik szó, hogy a kormány „hasznos törvényjavaslatára” a koronázás jubileuma alkalmából az állami vezetés arra az elhatározásra jutott, hogy kultúrpaloták létesítettnek „a vidék jelentősebb központjain.”12 Az adódó lehetőséget kihasználva Győr város polgármestere, Wennes Jenő „nyomban intézkedett. Megbízta Sefcsik Ferenc főlevéltárost, hogy az előterjesztést az ügyre vonatkozó anyag fölhasználásával készítse el s mutassa be a [városi] tanács... ülésén.”13 Az előterjesztés alapján a város memorandumban fordult az illetékes miniszterhez, amelyben — indokai tényszerűségeire hivatkozva — kérelmének támogatását, istápolását szorgalmazta. Ám a város hiába tartotta állandó napirenden a kultúrház építésének kérdését, hiába ostromolta ismételt kérelmekkel az állami hivatalokat, támogatást, konkrét anyagi segítséget tervei megvalósításához nem kapott. A pillanatnyi sikertelenség persze nem volt akadálya annak, hogy Győr városa lehetőségeihez mérten továbbra is felkarolja és a maga javára fordítsa az országos kultúrmozgalom kínálta lehetőségeket. A kultúrmozgalmat és egyben az oly annyira áhított és sokat emlegetett kulturális decentralizációt is szolgáló kezdeményezések sorából talán a leghatékonyabb, de mindenképpen a legkövetkezetesebben végigvitt az az ország nagyobb városait érintő kiállítás-sorozat volt, amelyet a kor két legtekintélyesebb képzőművészeti egyesülete, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon szervezett és bonyolított le. Az első ezek közül Győrben, 1902-ben már rendezett egy nagysikerű tárlatot, így a sor most a Nemzeti Szalonon volt. A konzervatív beállítottságú Képzőművészeti Társulattal szemben fellépő, az új, progresszív képzőművészeti törekvéseket is felkaroló Nemzeti Szalont 1894. március 12- én hívták életre azzal a céllal, hogy „a maga gyenge eszközeivel... a magyar közvéleményt a képzőművészet számára” meghódítsa.14 E célkitűzés szellemében 1895-től a Nemzeti Szalon rendszeres kiállításokat szervezett nem csupán a fővárosban, de vidéken is (Kolozsvár, Szeged, Miskolc, Arad, Pécs, Újvidék, Kassa, Fiume, Szombathely, Szabadka, Temesvár, Munkács stb.). Egy 1906 februárjában kelt híradás szerint15, a Nemzeti Szalon első győri tárlatát ez év tavaszára tervezte, ám az időközben felmerült nehézségek miatt a kiállítás megnyitása a következő évre halasztódott. Előkészítésére, a város és megye támogatásának elnyerésére 1906 novemberében Győrbe érkezett Déry Béla festőművész, a Nemzeti Szalon titkára, aki az itt lefolytatott előzetes tárgyalások nyomán „a képkiállítás sikerének biztosítékait a kedvező fogadtatásokban megtalálta.”16 Az 1907. január 20-ára tervezett megnyitóval összefüggésben álló „szükséges előkészületek megbeszélésére és elvégzésére” január első napjaiban Déry Béla ismét tiszteletét tette a városban, ahol „felkereste dr. Perl Gyulát, mint az 208
