Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből V. 1907
ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL V. 1907 nyítések világában az igazi emberi, nemes életet találja meg. Hogy nálunk nem a tiszta vonzódás vezeti a közönséget valamely művészeti eseményhez, hanem támogatásának, részvételének és lelkesedésének rugóját mindig valami külső, a művészettől magától teljesen távoleső okban kell keresnünk.”7 Állításai valós tartalmát, helyességét dr. Perl Gyula az utóbbi évek színvonalas és valós művészeti élményt kínáló zenei, színházi és képzőművészeti eseményeken tapasztaltakkal példázza és támasztja alá. A képzőművészet területéről értekezve — hivatkozással az 1902-es és 1903-as nagyszabású tárlatokra — erős és jogos kritika tárgyává teszi a bemutatókon megjelent közönség többségének nyilvánvaló sznobériáját. „Bár — írja — a Képzőművészeti Társulat közreműködésével rendezett első kiállítás megteremtése óriási anyagi áldozatokat követelt meg, míg az 1903. évi a helyben összegyűjtött műalkotásokból állíttatván össze, aránytalanul kevesebb kiadással járt, mégis az első kiállítás után az óriási látogatottság folytán 1000 koronánál nagyobb tiszta anyagi eredmény, mint maradvány mutatkozott, míg a másodiknak mérlege szerint a kiadások jó része sem térült meg. Miért? Mert az első tárlaton megjelent az államtitkár— volt sorsjáték, katonazene stb. sok mindenféle járulék, mely hangos zajával a közönségnek, úgy látszik, mind kedvesebb és fontosabb lehetett ott a tárlaton, mint a festészet és annak hangulatos, intim alkotásai. Az 1903. évi tárlat anyaga, magánosok, győri családok tulajdona lévén, ily nagyobb szabású parádékra nem adott alkalmat, — az elismerés és érdeklődés elmaradása következett ebből... Meg kell döbbennünk e tapasztalatokon...”8 A kérdés csupán az, folytatja írását dr. Perl Gyula, hogy „mi okozza kulturális életünk ily óriási sivárságát?” Jogos és egyértelmű válasza pedig, „hogy egyes-egyedül a megfelelő lelkiismeretes vezetés és körültekintő irányítás teljes hiánya. A képzőművészetek, zene, irodalom terén egyáltalában nincs egységes, átgondolt terv szerint irányító szerv.”9 Hosszas huzavona után és nehézség árán Győrben 200 taggal ugyan megalakult a Kisfaludy nevét viselő közművelődési kör, de — mondja Perl — „a szépen megépített egyesület nem tudja működését megkezdeni”, mint ahogy az elavult és hivatását már alig betölteni képes régi színház helyét átvevő új teátrum építése is állandóan halasztódik. A végkövetkeztetés pedig: „ezen állapotokon feltétlenül segíteni kell.”10 A „művészeti program” utolsó része a távlati célkitűzéseket összegzi: „oda törekedni, hogy a megalakított »Kisfaludy-kör« áldásos, virágzó működésnek indulhasson, hogy annak sikerüljön magába olvasztani minden oly vállalkozást, mely most sporadikusan, pontosan fixírozott célok nélkül dolgozik a művészetek népszerűsítésén és általánosításán. Dolgozni fogunk az új színház megépítésének ügyén, mert ez fogja nézetünk szerint meghozni a komoly, tartalmas, művészi előadásokat, a nevelő, kioktató, tárgyilagos kritikát. Küzdeni fogunk a művészeti ügyekben lábrakapott minden személyi kultusz ellen és szent célunk lesz belevinni mindennapi életünkbe a művészi szépség, az érzésbeli finomulás, a gondolatokbani nagyság akkora mértékét, a mekkora kell, hogy minden kulturtársadalomban meglegyen...”11 207
