Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)

Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből V. 1907

ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL V. 1907 nyítések világában az igazi emberi, nemes életet találja meg. Hogy nálunk nem a tiszta vonzódás vezeti a közönséget valamely művészeti eseményhez, hanem tá­mogatásának, részvételének és lelkesedésének rugóját mindig valami külső, a mű­vészettől magától teljesen távoleső okban kell keresnünk.”7 Állításai valós tartalmát, helyességét dr. Perl Gyula az utóbbi évek színvonalas és valós művészeti élményt kí­náló zenei, színházi és képzőművészeti eseményeken tapasztaltakkal példázza és tá­masztja alá. A képzőművészet területéről értekezve — hivatkozással az 1902-es és 1903-as nagyszabású tárlatokra — erős és jogos kritika tárgyává teszi a bemutató­kon megjelent közönség többségének nyilvánvaló sznobériáját. „Bár — írja — a Kép­zőművészeti Társulat közreműködésével rendezett első kiállítás megteremtése óri­ási anyagi áldozatokat követelt meg, míg az 1903. évi a helyben összegyűjtött műalkotásokból állíttatván össze, aránytalanul kevesebb kiadással járt, mégis az első kiállítás után az óriási látogatottság folytán 1000 koronánál nagyobb tiszta anyagi eredmény, mint maradvány mutatkozott, míg a másodiknak mérlege szerint a kia­dások jó része sem térült meg. Miért? Mert az első tárlaton megjelent az államtit­kár— volt sorsjáték, katonazene stb. sok mindenféle járulék, mely hangos zajával a közönségnek, úgy látszik, mind kedvesebb és fontosabb lehetett ott a tárlaton, mint a festészet és annak hangulatos, intim alkotásai. Az 1903. évi tárlat anyaga, ma­gánosok, győri családok tulajdona lévén, ily nagyobb szabású parádékra nem adott alkalmat, — az elismerés és érdeklődés elmaradása következett ebből... Meg kell döbbennünk e tapasztalatokon...”8 A kérdés csupán az, folytatja írását dr. Perl Gyula, hogy „mi okozza kulturális életünk ily óriási sivárságát?” Jogos és egyértelmű válasza pedig, „hogy egyes-egye­­dül a megfelelő lelkiismeretes vezetés és körültekintő irányítás teljes hiánya. A képzőművészetek, zene, irodalom terén egyáltalában nincs egységes, átgondolt terv szerint irányító szerv.”9 Hosszas huzavona után és nehézség árán Győrben 200 tag­gal ugyan megalakult a Kisfaludy nevét viselő közművelődési kör, de — mondja Perl — „a szépen megépített egyesület nem tudja működését megkezdeni”, mint ahogy az elavult és hivatását már alig betölteni képes régi színház helyét átvevő új teát­rum építése is állandóan halasztódik. A végkövetkeztetés pedig: „ezen állapotokon feltétlenül segíteni kell.”10 A „művészeti program” utolsó része a távlati célkitűzéseket összegzi: „oda tö­rekedni, hogy a megalakított »Kisfaludy-kör« áldásos, virágzó működésnek indul­hasson, hogy annak sikerüljön magába olvasztani minden oly vállalkozást, mely most sporadikusan, pontosan fixírozott célok nélkül dolgozik a művészetek népszerűsí­tésén és általánosításán. Dolgozni fogunk az új színház megépítésének ügyén, mert ez fogja nézetünk szerint meghozni a komoly, tartalmas, művészi előadásokat, a ne­velő, kioktató, tárgyilagos kritikát. Küzdeni fogunk a művészeti ügyekben lábraka­­pott minden személyi kultusz ellen és szent célunk lesz belevinni mindennapi éle­tünkbe a művészi szépség, az érzésbeli finomulás, a gondolatokbani nagyság akkora mértékét, a mekkora kell, hogy minden kulturtársadalomban meglegyen...”11 207

Next

/
Thumbnails
Contents