Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK 35 A templomrom bemutatását annak előkerült emlékei, az értékes műemléki környezete és a rom későbbi vizsgálatának lehetősége érdekében már 1982-ben javasolták. (Templom 1982; Emlékeztető az 1982. december 8-án Győrben tartott helyszíni szakértői szemléről és megbeszélésről) Az 1983-1984 folyamán elkészült helyreállítás során a templom belső szintjét az Árpád-korra keltezett (!?) szintre süllyesztették. A templom belsejében kialakított felületen jelezték — az egyébként mélyebben feltárt — vörösmárvány fedlapos sírt és az ún. kör alakú építményt, a fal belső oldalán végighúzódó padkát kiegészítették. Bemutatásra került a templom nyugati felében a két négyzetes pillér. Az eredeti kváderköves falazatra ún. szűrőbeton védőréteget építettek, benne haránt irányú lyuksorral a fal szellőzése érdekében. A templom köré 80 cm széles vízelvezető árkot képeztek ki, melyet bekötöttek a városi hálózatba (a templom belsejének vízelvezetését az új padozat alatti rejtett csatornával oldották meg, ahová a víz a fugákon keresztüljut le). Az árok körül fémkorlátot építettek. A tér ezen részét a templom felé kagylószerűen lejtősen képezték ki. A Szent Mihály-szobor lábazatának eredetileg a templom szentélye fölé nyúló részén kőcserét és kisebb átépítést hajtottak végre, a szobor körül hatszögű lépcsőt alakítottak ki. A helyreállításhoz lásd: Osztályközi konzultáció jegyzőkönyve; Műleírás 1982-1983; Műleírás 1999. A helyreállítás néhány elemét röviden említi még: Sedlmayr - László 1996, 321. 36 Kozák Károly szerint a kivitelezők már a munkák megkezdésekor eltértek a tervektől és a megbeszéltektől. Példaként említhető, hogy a templom belsejébe tervezett vízelvezető vályúk nyomvonalán a tervezettnél mélyebben szedték ki a földet (Templom 1983; Ásatási napló 1-2.), de az ásatás és a kivitelezés egy időben történő megvalósítása miatt számos egyéb — itt nem részletezendő — probléma is akadt. 37 A kör alakú építményhez kapcsolódó agyagos-köves és köves, habarcsos felületek és rétegek a fotók alapján inkább omladékrétegnek, feltöltésnek, illetve közvetlenül az építmény nyugati oldalán falmaradvány részének (?) tűnnek, alattuk az ún. kör alakú építménytől északnyugatra egy kövekkel kirakott korábbi felület (?), talán járószint (?) igen kis részletével. Lásd: Templom 1983, 25. fotótábla, 33. fotótábla, 1-3. képek, 36. fotótábla, 1-3. képek, 9., illetve 11-15. sz. rajzok. A szentélyben egymáshoz igen közel több kelet-nyugati irányú, illetve egymástól valamivel nagyobb távolságra több észak-déli irányú metszetet vettek fel. (Templom 1983, 16. sz. rajz) A metszetrajzokon (Templom 1983, 17-21. sz. rajzok) az eddigre már teljesen elbontott XVI. századi padló egykori szintje alatt a szentély nyugati felében vastag habarcsos réteget ábrázoltak, míg a szentély keleti részén szürkésfekete földréteget. A szentély záródásának belső oldalától mérhető megközelítőleg 1,5 méteres távolságra ugyanis egy csaknem függőleges elválás mutatkozik a rétegsorokban. A szentély keleti felében a szürkésfekete földréteg alatt sötét fekete földréteg jelenik meg. A szentély nyugati felében ugyanakkor a habarcsos réteg alatti 30-40 cm-en egymást sűrűn váltó vékony barnás-fekete, kőtörmelékes rétegek váltják egymást. (Templom 1983,17., 18. és 19. sz. rajzok — ezek közül 18. sz. rajzot lásd: jelen dolgozat 18. képi) A diadalív vonalában felvett metszet szerint észak-déli irányban igen vastag kőtörmelékes réteg húzódott végig ebben a vonalban, mely alatt helyenként vékony habarcsos réteg, illetve a másutt is megjelenő fekete réteg jelentkezett, míg a déli hajófal és a szentélyfal csatlakozásának belső oldalán a már jól ismert sárga agyagos köves réteg. (Templom 1983,20. sz. rajz) A sötét- és szürkésfekete földrétegek a hajóban is végighúzódtak, a sárga agyagos, köves réteg alatt. Az nem egyértelmű, hogy az agyagos-köves réteg nekifut a karzattartó pillér alapozásának, vagy ebbe van beleásva az alapozás, de az biztos, hogy a két fekete réteg átmegy az alapozás alatt. (A hajó felszín- és metszetrajzai: Templom 1983, 9-14. sz. rajzok) A templom teljes területe alatt megfigyelt és dokumentált fekete földréteg nem lehet más, mint amelyről már az 1981-es kutatás során megállapították, hogy a római kori fal fölött áthúzódik. A réteget akkor leletanyaga alapján V. századra keltezték. (Lásd az 1981-es feltárás leírásánál.) A templom alapfalait ebbe a fekete földrétegbe ásták bele! 38 A feltárási munkákkal párhuzamosan megindultak a csatornázási munkák, melynek során Kozák becslése szerint 20-30 sírt pusztítottak el a munkások a templom északi oldalánál. (Templom 1983; Ásatási napló, 4.) 39 A római kori épület kutatásához és a templom nyugati oldalánál zajló feltáráshoz: Templom 1983, Ásatási napló 2., 5., 7-8. oldalak; Templom 1983, 6. sz. rajz. 40 Templom 1983; Ásatási napló, 2. Kozák Károly által a két templom fala között meghatározott vékony földréteg: -120 cm az északi kapu küszöbszintjéhez viszonyítva. (Saját mérés az 1983-as 3. sz. rajz alapján.) 41 -160 cm az északi kapu küszöbszintjéhez viszonyítva. (Saját mérés az 1983-as 3. sz. rajz alapján.) 42 Templom 1983; Ásatási napló 4-5. A templom falainak felmérési rajzait lásd: Templom 1983,2-5. sz. rajzok. 43 Templom 1983; Ásatási napló, 1. Az északi fal római fal fölé eső szakaszán fogrovatos követ találtak befalazva az alapozás belső oldalán, olyat, amilyet keletebbre már találtak az alapozásban. (Templom 1983; Ásatási napló, 7.) A hajó északnyugati belső szögletében másodlagosan beépített fogrovatos román kori 144
