Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
GIBER MIHÁLY EGY ALIG ISMERT EGYHÁZI EMLÉKÜNK... déses, hogy valóban járószintről beszélhetünk-e? A templomhajóban felvett metszetrajzokon (Templom 1982, 8., 9. és 10. sz. rajzok) a XVI. századi téglapadló szintje alatt -50 cm, illetve -75-80 cm mélységig (sírok által) bolygatott vegyes kevert réteget tüntettek fel, illetve a központi sír kiásásával keletkezett nagyméretű sírgödröt. A rajzokon tehát sokkal egyszerűbb képet kapunk a rétegekről, mint a napló szövegéből. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a hajó rétegviszonyainak megfigyelését és dokumentálását nagymértékben megnehezíthette a templom belső terébe ásott rendkívül sok sír. 21 Templom 1982; Ásatási napló, 12-13. A cölöplyukakat mutathatja: Templom 1982,66. fotótábla képei. 22 Kozák 1983, 101.; Templom 1982; Ásatási napló, 1-2. A fal bontás közbeni fotóihoz lásd: Templom 1982, 18., 19., 20., 21., 22., 22a és 25. fotótáblák képeit. 23 Templom 1982; Jelentés, 3. és Ásatási napló, 4. A karzattartó pillér alatti alapozás teteje: -50 cm az északi kapu küszöbszintjéhez viszonyítva. (Saját mérés az 1983-as 14. sz. rajz alapján.) 24 Templom 1982,11. fotótábla, 1. és 2. képek, 14. fotótábla, 1. kép, 16. fotótábla, 3. kép. Az utólagos beépítettséget igazoló falelválást, mint láttuk, már előző évben is dokumentálták. 25 Templom 1982; Ásatási napló, 6. A temetkezések rajzi felmérése: Templom 1982,15., 16., 17., 18., 19., 20., 21. és 22. sz. rajzok. A sírok és a sávalapozás viszonyához lásd még pl.: Templom 1982,110. fotótábla, 2. és 3. képek, 120. fotótábla, 3. kép. 26 Az északi kapu felmérése: Templom 1982, 3. sz. rajz. 27 Templom 1982; Ásatási napló, 3-4. A kibontott kapuhoz lásd: Templom 1982, 26-29. fotótáblák képei. A béllet lábazatához: Templom 1982, 30. fotótábla fotója. A kapu elfalazásának kibontását említi: Kozák 1983,101. 28 Templom 1982; Ásatási napló, 3. és 11. oldalak. A lépcső elbontásához lásd pl.: Templom 1982, 53. fotótábla, 1. kép, 54. fotótábla 3. kép, 57. fotótábla, 2. és 3. képek. A lépcső bontásából származott egy bekarcolt körrel és kereszttel díszített kváderkő is. A kereszt szára barnásvörösre volt festve. Kozák Károly szerint felszentelési kereszt lehetett. Templom 1982, Ásatási napló, 13. 29 A dokumentáció leírása szerint a szentélyben a padló felszedésekor az aljzat bontásakor padka vonala jelentkezett. A diadalív vonalában kőalapozást találtak, helyben lévő sarokkővel. A felette lévő aljzatból, törmelékrétegből rongált mérműtöredék került elő. A kőalapozás mellett agyagos szint, réteg jelentkezett, mely végighúzódott észak-déli irányban. (Templom 1982; Ásatási napló, 4-5.) Később újra leírták a szentély rétegeit, ekkor humuszos, majd murvás, agyagos rétegekről írtak, mely az apróköves szint felett és a téglapadló között volt. (Templom 1982; Ásatási napló, 13.) A további feltárás során a szentély északi részében felszedték a köves, illetve a kövek között agyaggal vegyes földrétegként meghatározott rétegeket, alattuk a diadalív vonalában futó kőalapozás habarcsanyagához hasonló egyenetlen habarcsréteget találtak a szelvény nyugati felében, míg keleti részében tömör fekete réteget. (Templom 1982; Ásatási napló, 18.) Az értelmezést nehezíti, hogy alig van metszetrajz és fotó, amin mindezt követni lehet. A szentély rétegeit mutató metszetrajz (Templom 1982, 8. sz. rajz) az elbontott lépcső helye alatt az elbontott alap törmelékét jelöli, vele egy szinten, tőle nyugatra, de még a szentélyben a téglapadló ide eső részét, a padló alatt közvetlenül egy szürkésbarna réteggel. Az elbontott alap törmeléke és a szürkésbarna réteg alatt egy bontási törmelékből álló réteget jeleztek, mely alatt a szentély záródásában fekete réteg mutatkozik. További rétegek nincsenek jelölve. A rajzon feltüntetett rétegviszonyok tehát csak érintőlegesen vannak köszönő viszonyban a napló szövegével. 30 Templom 1982; Ásatási napló, 19. Az 1981-es kutatás bemutatásánál már említettem a hajó északkeleti sarkánál megfigyelt és a szentély alá húzódó falat. Itt alighanem ugyanerről a falról van szó. 31 Kozák 1983,101.; Templom 1982; Ásatási napló, 24-25. A tanúfal bontásából több faragott kő is előkerült, köztük egy olyan kőtöredék is, melyet baldachinos oltár részének gondoltak. (Lásd uo.) 32 A feltárt kápolnát mérete, falazása, bélletes kapuja alapján XI-XII. század fordulójára, a XII. század első felére keltezte. A korábbi templomra utaló nyomként határozta meg az említett eltérő ívű falazást a szentély felmenő fala alatt, illetve a szentély rétegviszonyainál említett habarcsos, a későbbinek tartott szentély alá futó réteget, melynek nyugati végén a lenyomatok alapján szentélyrekesztőt tartott elképzelhetőnek. (Templom 1982; Jelentés, 1-2.) A szentélyrekesztőről elvi rekonstrukciós rajzot is készítettek (Templom 1982,13. sz. rajz), noha mindössze egyetlen olyan kőfaragványt találtak, amit kötni tudtak hozzá. 33 A faltömbhöz: Templom 1982, 33. fotótábla, 1. és 2. képek. A hengertagos kőhöz: Templom 1982, 27. 34 A kút/akna feltáráshoz: Templom 1982; Ásatási napló, 2., 7-9., 11. és 18-19. oldalak, 5. sz. rajz, 43. fotótábla, 3. kép, 47. fotótábla, 1. és 3. képek, 49-51. fotótáblák képei. Megjegyzendő, hogy a metszetrajzon a lemélyített részen agyagos föld és sárga agyag elnevezések olvashatók, továbbá a templom több építési periódusának szintjét is jelölték. Lásd: Templom 1982, 5. sz. rajz. 143
