Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK megemelt járószintjéig?), a hajó nyugati harmadában az egykori karzattartó pillérek alatti sávalapozás keleti szélén új nyugati homlokzati falat emeltek, az épület belsejében téglapadlót fektettek le (elpusztítva a korábbi járószintet?), a falakat bevakolták. A szentélyben új bejáratot nyitottak az elfalazott középkori kapu pótlására, legalábbis a szentélyben feltárt, kváderkövekből és csatos jelű téglákból épített lépcső ehhez a bejárathoz vezethetett fel. Ez a templom utolsó építési periódusa.53 Nem tudjuk elhelyezni egyelőre az építéstörténetben a templom déli oldalánál, illetve a hajó és a szentély északi csatlakozási pontjánál feltárt falakat, falrészleteket és padlózatmaradványt, bár valószínűnek tűnik kora újkori keltezésük (alighanem a templom 1570 körüli átépítésének korából vagy az utáni időből származó épületek, építmények régészetileg csekély mértékben ismertté vált részletei lehetnek). Bár nem tartozik szorosan az építéstörténethez, de közbevetőleg itt foglalnám össze a temetkezésekre vonatkozó adatokat is. A templomban és a közvetlenül mellette feltárt területen közel 130 sír került elő (nem számítva azokat, amiket az ásatás közben meginduló helyreállításhoz kapcsolódó földmunkák közben a kivitelezők munkagéppel elpusztítottak). A sírok többsége lelet nélküli volt, mindössze néhány csat és egy gyűrű emelhető ki a sírleletek közül.54 A temetkezések korát egyelőre csak a relatív kronológia szintjén lehet megállapítani. A temető használata a karzathoz és/vagy toronyhoz tartozó sávalapozás építése utáni időtől kezdve az 1570 körül lefektetett téglapadlózat elkészülése közti periódusig, tehát a XIII-XIV. századtól a XVI. század közepéig terjedhet (mint korábban már említésre került, a sávalapozást is megbontották kis mértékben utólag a sírok kiásásakor, illetve ahhoz igazítottak néhány sírt, de a XVI. századi téglapadlót már nem vágták át sírokkal). Nem zárható ki, sőt valószínű, hogy a templom körüli területen és a templom visszabontott nyugati felében még az 1570-es évekre tehető átépítés után is temetkeztek, némelyik sír ugyanis a székesegyháztól délre fekvő tér feltárás előtti szintjéhez képest viszonylag kis mélységben helyezkedett el. Történeti adatokból is ismert, hogy a székesegyház déli oldalánál lévő terület egészen a XVIII. századig temetőként funkcionált.55 A templom teljes elbontására legkésőbb a XVIII. század első felében vagy inkább közepén kerülhetett sor. Talán összefüggésben van a székesegyház körüli temető felszámolásával és az ezt követő tereprendezéssel, melyre Zichy Ferenc püspök idejében került sor.56 A templom ez után teljesen feledésbe merült. Az 1764-ben a téren emelt Szent Mihály-szobor57 talapzatának egy része már a szentély visszabontott fala fölötti feltöltési rétegre húzódott át. A templom azonosításának kérdése Az évszázadokon keresztül eltemetett és elfeledett templom azonosítása a régészeti feltárás eredményeinek értelmezéséhez hasonló nehézséget okoz. Saját levéltári kutatások híján az alábbiakban a szakirodalomban közzétett eddigi kutatási eredményeket foglalom össze. 138
