Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK A templom belső terét kettéosztó, utólagosan épült, 1982-ben már egyértelműen a XVI. század utolsó negyedére keltezett újabb nyugati homlokzati falat is elbontották. A fal a leírás szerint eléggé rossz állapotú volt, másodlagosan felhasznált gótikus és román kori kőfaragványokból, kváderkövekből és bontott téglákból épült, de még tetőcserepet és római kori téglatöredékeket is találtak a falban.22 Az elbontott fal alatt a már említett, a falnál korábbi sávalapozás keleti része helyezkedett el (az alapozás már előző évben letisztított felén, középső részén volt található a két négyzetes alaprajzú karzattartó pillér maradványa). A sávalapozásba befalazott, román korra keltezett, hengertagos és fogrovatos párkánytöredékeket ismét dokumentálták (4. kép), megerősítve a korábbi megfigyelés eredményét, miszerint az alapozás a templom eredeti falaihoz képest utólagos építésű. (Templom 1982; Ásatási napló, 4. oldal, 16. fotótábla 1. és 3. kép.) Az alapozás alsó kősorai szárazon rakottak voltak, felettük habarcsba rakott kövekből állt az építmény, melyben másodlagosan beépített kváderkövek is voltak. (Templom 1982; Ásatási napló, 22.) Az alapozás és a karzattartó pillérek korát a XIII-XIV. századra helyezte Kozák Károly és felvetette annak lehetőségét is, hogy a karzat esetleg egy toronnyal együtt épülhetett.23 Az utólagos beépítettséget az ez évben készített fotók is igazolják.24 A karzattartó pillérek alapozását egy kváderkő mélységben néhány sír kiásásakor megbontották (Templom 1982; Ásatási napló, 16.; Templom 1982, 92. fotótábla, 2. és 3. képek; 97. fotótábla, 1. és 2. képek.), de az ásatáskor készült fotók és rajzok szerint a sávalapnak mind a keleti, mind a nyugati oldalán megfigyelhető volt, hogy a sírok elhelyezkedése is igazodott az alapozáshoz.25 A sírok tehát későbbiek a karzat kialakításánál. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy előbb egy sávalap épült utólagosan a templom belsejébe. Erre két négyzetes pillért emeltek, mely fölött egy karzat és talán egy torony helyezkedett el. Az első temetkezésekre mindenképpen a karzattartó pillérek alatti sávalap kialakítását követően került sor. A XVI. század vége felé emelték az észak-déli irányú falat (mely a templom új nyugati falát alkotta), a pillérek (illetve a karzat és a feltételezhető torony) visszabontása után. (Templom 1982; Jelentés, 3.) Az északi kapu kibontását 1982-ben fejezték be, ennek során előkerült a kapu nyugati kávájának alsó része, a béllet oszlopának lábazatával (8. kép). A templom kapuzatának külső oldala bélletes kialakítású volt, tehát az előző évben feltételezettel ellentétben itt szárkövek nem állhatták, így a templom ajtaja a kapu belső síkjában nyílt.26 Az elfalazás bontása során több kváderkő, egy félköríves tagozatú párkánykő, mázas és mázatlan tetőcserepek, és ún. „csatos” téglák is előkerültek, megadva, igazolva az elfalazás korábban is sejtett korát,27 azaz a XVI. század utolsó negyedét. A szentélyben lévő lépcsőt is elbontották ez évben. A lépcsőfokokból román kori kváderkövek és csatos jelű téglák kerültek elő.28 Ez utóbbiak alapján megerősítésre került az előző évi feltételezés, tudniillik hogy a lépcső is együtt készült a 132
