Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
GIBER MIHÁLY EGY ALIG ISMERT EGYHÁZI EMLÉKÜNK... lül újabb, és alaprajzon szintén jelöletlen kutatóárkokkal). Az észak-déli irányú utólagos fal nyugati oldalán egy lekoptatott kőfelületnek vagy kőpadlónak mutatkozó és az ásatás kezdetén annak nevezett felület vált szabaddá, melyről csak a feltárás folytatásakor derült ki, hogy egy széles sávalapozásról és annak tetejét alkotó felületről van szó. A felületen négyzet alaprajzú pillérek csekély maradványát is megtalálták. (Kozák 1982,117.; Templom 1981; Ásatási napló, 11-13.; Templom 1981, 24. fotótábla, 2. és 3. képek.) Az alapozás további vizsgálatára annak nyugati oldalán végzett szintsüllyesztés után volt lehetőség. Az alapozás falazata — melybe fogrovatos és hengertagos faragott köveket is befalaztak (4. kép) — egyértelműen elválik mind a déli, mind az északi templomfal alapozásától, annál tehát későbbi építésű. (Templom 1981, 4. sz. rajz, 4. metszet, 40/a fotótábla 2. kép, 46/a fotótábla, 2. kép, 47. fotótábla, 2. kép.) Az alapozás tetejének tisztítása, illetve az említett szintsüllyesztés során egy keményre taposott járószintszerűnek meghatározott réteg átvágása során már az ásatás második hetében sírok is mutatkoztak. Ezek némelyike már az említett pillérmaradványok között, illetve a közöttük lévő kőfelület felső sorába vájva mutatkozott. A templom nyugati részén elhelyezkedő sírok döntő többsége azonban a pillérek alatti alapozás és a templom eredeti nyugati fala közötti területen került elő.8 (3. kép) További mélyítés során újabb és újabb sírok, majd a templom északnyugati sarkában egy átlós helyzetű 75 cm széles kőfal került elő. (5. kép) Ennek a falnak a viszszabontott koronájára egy fekete, a leletanyaga alapján V. századra keltezett réteg futott rá, melyet az 1. sz. kutatóárok nyugati részének mélyítésekor találtak (az árok, valamint az I. és II. szelvények területe itt alighanem fedte egymást). A fal a felette átfutó, tehát visszabontása utáni réteg leletanyaga alapján római korinak bizonyult. A római kori falat a templom kváderkövekből épült falának alapozása az északi és nyugati oldalon is átvágja.9 1981-ben teljesen kitisztították az épület keleti részét (6. kép), ahol teljes épségben lévő téglapadló került elő a tér akkori szintjéhez viszonyítva 1,15-1,18 m mélyen. A padló téglái 30,5x15-16,5x7-7,5 cm-esek voltak, a rajtuk látható jelet ekkor még egybevont CD monogramként azonosították. A félköríves szentély záradékában egy téglából és kőből épült lépcső (7. kép) helyezkedett el, ami a szentélyzáradék felől vezetett a templom belsejébe.10 A keleti rész oldalfalait a feltáráskor meglévő magasságukig vakolat borította.11 Megállapították, hogy a téglapadló, a hajóba később beépített észak-déli irányú fal (azaz az új nyugati homlokzati fal) és a falak belső oldalát borító vakolat egyidős. (Templom 1981; Ásatási napló, 5.) A hajó északkeleti sarkában egy falpillér maradványa is előkerült, melyet Kozák Károly a diadalívhez tartozónak vélt, de ugyanilyen falpillér részlete a délkeleti sarokban is megmaradt. (Templom 1981; Ásatási napló, 15-16. és 18. oldalak, 56. fotótábla képei.) 129
