Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon
ARRABONA 20И. 49/2. TANULMÁNYOK Az 1979-ben mindössze két napos kutatás során meghatározták az épület méretét (13x6 m) és azonosították, hogy a tér felszíne alatt egy templom vagy kápolna maradványai helyezkednek el, illetve a legutolsó periódushoz tartozó téglapadlót is több helyen elérték.4 A tér modern kori felszíne alól egy tökéletesen feledésbe merült templom maradványai bukkantak elő. A maradványokat ekkor visszatemették, a szisztematikus feltárásra 1981-1983 között került sor. 1981 Az 1981-es kutatás során a templom teljes területét kiszabadították az épület lebontása utáni feltöltési rétegek alól, melynek során tisztán látszott, hogy egy egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom romjai rejtőzködtek a tér felszíne alatt. A templom nyugati harmadában egy észak-déli irányú, utólagos beépítésű, hevederíwel megerősített fal két részre osztotta a belső teret (a fal — mint később még részletesebben kifejtjük — a templom utolsó építési periódusához tartozó nyugati homlokzati falnak bizonyult) .s A fal mentén a kutatási területet egy nyugati és egy keleti részre osztották. A templom feltárása a szokott módon kutatóárkok és szelvények kijelölésével történt, ám a templomról készített alaprajzok egyikén sem tüntették fel egyetlen árok vagy szelvény pontos helyét sem, így azokat csak hozzávetőlegesen lehet a szöveg, a metszetrajzok és a fotók alapján beazonosítani, ezért a szövegben legtöbbször egyszerűen a keleti és nyugati rész, illetve hajó és szentély elnevezéseket használom.6 Az ásatási terület határa ekkor és később is a templom falainak külső oldala közvetlen közelében húzódott, tehát kizárólag a templom épületének kutatására volt lehetőség, nagyobb összefüggések vizsgálatára nem — ez utóbbihoz nagy felületű feltárásra lett volna szükség a templom körüli területen. A templom hossztengelye mentén jelölték ki a kelet-nyugati tengelyű 1. sz. kutatóárkot, mely a templom teljes hosszában végighúzódott, sőt a keleti és nyugati oldalon túl is nyúlt a templom keleti és nyugati falán. (2. kép) A déli metszetfalról készült rajzon tisztán látszanak a templom lebontása után a templom egykori terét feltöltő, illetve a feltöltés és a visszabontott falak felett áthúzódó rétegek és a tér többszörösen megújított burkolata. A rajz tanúsága szerint a templom az utólagos építésű faltól nyugatra eső részét hamarabb — az említett fal (azaz a templom új nyugati falának) építésekor — visszabontották és elkezdték feltölteni, ám a falakat nem termelték ki teljesen, a nyugati részen lévő falak az akkor használt járószintet elér(het)ték, sőt kevéssel fölé is emelked(het)tek.7 A templom teljes, az újkorban bekövetkezett visszabontása után alakították ki az első kövezett térburkolatot, amely aztán évszázadokra eltemette és feledésre ítélte a romokat és ezáltal a templomot is. A templom nyugati részén (amely a kutatási terület I. és II. szelvényével azonosítható, de ezek kissé átnyúltak az említett utólagos építésű észak-déli fal keleti oldalára is) már 1981-ben jócskán lemélyítették a szintet (a kijelölt szelvényeken be128
