Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
PAÁRÁDÁM „JÓ SZOCIALISTA ÉS JÓ POLGÁR" - EGY HORTHY-KORSZAKBELI... és Munkáspárt győri ún. "bánságának" a vezetője volt. A „testvérszeretet” hangzatos jelszava alapján szerveződő Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt (EMNSZP) veszélyességét növelte, hogy Pálffy az antiszemitizmus és a revízió mellett olyan jogos szociális, vagy legalábbis méltányos követeléseket is belefoglalt pártja programjába (pl. földbirtokreform, társadalombiztosítás, családtámogatás, a progresszív adó és a garantált létminimum bevezetése, a monopóliumok és a kartellek megszüntetése), amelyek könnyen megtéveszthették az MSZDP által megcélzott, politikailag nem eléggé képzett földmunkás és betanított ipari munkás rétegeket.12 Ez a szociálpolitikai program csaknem megegyezett a szociáldemokraták programjával, így azok, akik felületesen vagy egyáltalán nem foglalkoztak politikával, és csak a szociális mondanivalót vették alapul, könnyen össze is keverhették a két programot és a két pártot. A harmincas évek második felében Malasits, Peyer és Kéthly bátran küzdöttek a jogfosztó törvények ellen, miközben az őket gyalázó nyilasok, Pálffy nemzetiszocialistái és egyéb szélsőjobboldali csoportok bekerültek a parlamentbe. Az 1939- es pünkösdi választás eredményeként megalakuló új parlamentben a négy főre olvadt szociáldemokrata frakciónak már egy erős nyilas és nemzetiszocialista tömbbel kellett farkasszemet néznie. Ráadásul erre az időszakra a kormánypárt is kicserélődött: képviselőinek csaknem felét az „őrségváltás” jelszava alatt a jogkorlátozás irányába nyitott új jobboldali politikusnemzedék tagjai tették ki. Sokat elmond viszont a győri kispolgárság félelmeiről, hogy az 1939-es választáson, minden cenzus és kormányzati visszaélés dacára, az MSZDP a voksok 35 %-át szerezte meg. (Hubai 2001, III. 589.) A győri választás pofon volt a kormánypárt és a szélsőjobboldal számára egyaránt, mert megmutatta, hogy Északnyugat-Magyarországon még mindig tömegek állnak az MSZDP mögött. Malasits, hűen pártja és egyháza humanista értékeihez, frakciójának tagjaival együtt nemmel szavazott a zsidótörvényekre, a háborúba való belépésre, valamint a munkaszolgálat intézményére. Az 1944. márciusi német megszállást követően a többi ellenzéki politikai csoporthoz (legitimisták, liberálisok, kisgazdák) hasonlóan a szociáldemokrata országgyűlési frakciót és pártvezetőséget sem kerülték el a letartóztatások. Malasits Gézát az ausztriai Mauthausen koncentrációs táborába deportálták, így osztozott párttársai, Peyer Károly, Györki Imre, Buchinger Manó és Gál Benő, valamint számos konzervatív és liberális politikus (pl. Apponyi György gróf, Gratz Gusztáv, Rassay Károly) sorsában. Az, amitől a szociáldemokrata pártvezetés és parlamenti frakció tagjai huszonkét éven keresztül tartottak, és amit kompromisszumok révén el akartak kerülni, bekövetkezett: a szociáldemokráciát föld alá szorították Magyarországon. Ez a helyzet egyúttal legitimálta a fiatalabb szociáldemokrata politikusok tapogatózásait a kommunista párt irányába: Szakasits Árpád a kommunistákkal tárgyalt a náciellenes és háborúellenes együttműködés kereteiről. A két munkáspárt az üldöztetésben ismét közel került egymáshoz. 117
