Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK párt szocializációs csatornái nem voltak elegendőek ezeknek a munkásrétegeknek a politikai és kulturális nevelésére, és pl. a Bethlen-Peyer-paktum meg is kötötte a szociáldemokraták kezét, hiszen a megegyezés értelmében a párt nem folytathatott szervezkedést a leginkább kiszolgáltatott mezőgazdasági munkásság körében (sok évtizedes adósságot törlesztett a párt, amikor 1931-ben a XXVII. kongresszuson elfogadta az agrárprogramját). A munkásság szerkezeti átalakulása a két világháború közötti időszakban azzal a következménnyel járt, hogy a szociáldemokrata vezetők egyre kevésbé találtak utat a második szektorba és a városba beáramló elsőgenerációs, szegényparaszti és agrárproletár hátterű, többségében fiatal munkástömeghez, amelynek a tagjai képzetlenségük miatt kiszolgáltatottabbak voltak, mint a szakmunkások. A szociáldemokrácia legnagyobb tartozása, hogy ezeket a fiatalabb munkásrétegeket nem sikerült integrálni és szocializálni. (Hubai 1997) Malasits nem feledkezett meg azokról az elvbarátairól sem, akik nem feltétlenül értettek egyet az MSZDP vezetőségének és a parlamenti frakciónak a reformista politikájával: közbenjárt a Gömbös-kormánynál annak érdekében, hogy a ’19-es múltja miatt a katonatiszti rangjától megfosztott, börtönbüntetést szenvedett, és a polgári társadalom perifériájára szorított Stromfeld Aurél özvegye nyugdíjat vagy kegydíjat kapjon az államtól.9 A szélsőjobboldali fenyegetés és a jogfosztás időszaka Az 1930-as évek elején a gazdasági válság különösen éreztette hatását Győrben. Az elkeseredett, munkanélküli tömegek részéről nagy nyomás nehezedett a szociáldemokrata vezetésre, hogy aktívan lépjen fel a szociális problémák felszámolása érdekében. 1931. október 5-én a munkanélküliek küldöttségét vezető Malastis Géza a közmunkák megindítását sürgette Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszternél.10 Az 1930-as években a MSZDP és a konzervatív rendszer kapcsolata megromlott, és a párt határozottabban állt ki a vidéki szervezkedés és a földbirtokreform mellett. Az 1933. november 12-i pártgyűlésen Malasits Géza élesen bírálta a válság miatt egyre erősödő szélsőjobboldalt, Udvaros István győri párttitkár pedig ismertette a hallgatósággal az MSZDP földreform-tervezetét.11 Egyik téma aktualitásához sem férhetett kétség. Északnyugat-Magyarországon az agrárnépesség telítettsége, a földínség és a munkanélküliség következtében veszélyes társadalmi gyúanyag halmozódott fel. Az alföldi kaszáskeresztesek antiszemita mozgalma követőkre talált az ország különböző régióiban. Egyre-másra alakultak a különféle szélsőjobboldali mozgalmak, fejfájást okozva a hatóságoknak és a baloldali ellenzéknek egyaránt. Malasits „körzetében”, Győr és Moson térségében 1936-ban egy elszegényedett felvidéki arisztokrata, Pálffy Fidél gróf német náci mintára szélsőjobboldali regionális pártot szervezett. Pálffy Fidél már korábban is jól ismert alakja volt a magyar nemzetiszocialista irányzatnak, hiszen 1933 és 1936 között a Nemzeti Szocialista Magyar Földműves 116
