Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Melis Eszter. Adatok a Tokod-csoport nyugati elterjedéséhez
MELIS ESZTER ADATOK A TOKOD-CSOPORT NYUGATI ELTERJEDESEHEZ 21. 10., Obr. 28. 11., Obr. 35. 4, 7., 8., 13., Obr. 44. 7., Obr. 45. 1., 11., 13, 14.); a későbbi magyarádi rétegekben is megjelenik. (Tocik 1981, Tab. XXXIII, 17, 19, 20.) A szlovák szakirodalom feltételezése szerint a házi kerámián előforduló, lapos, szabálytalan gödröcskékből álló „Wabieren, Wabenzier” elnevezési! durvítást, növényi rostkötegekbenyomkodásával hozhatták létre.5 (Nesporová 1969,387.; Schalk-Bátora 1997,194.) Hasonló, szabálytalan benyomkodásokból álló durvítást láthatunk egy aszód-manyikdombi töredéken. (Tárnoki 1988, Pl. 3, 9.) A tahitótfalui terepbejárás során talált töredékeken jobban megfigyelhető zsineg benyomkodásra utaló vonalas szerkezet (MRT 7, 11. t. 9,10.), továbbá Dorog, Temetői-dűlőből említik a Hatvan-kultúra, tekercselt pálcikás, mészbetétes bögrével előkerült „rücskös” felületű oldaltöredékeit. (MRT 5, 61, 5/5 lh.) A dunaalmás-foktoroki ház alsó szintjéből is a ménfőcsanakiakhoz hasonló, szabálytalanul durvított töredékek kerültek elő, e korai mészbetétes telep anyagában azonban a Hatvan-kultúra, ill. Tokod-csoport hagyományai igen fontos összetevők. (Vadász 2001, 25, 6. t. 5-6.) 3.4. Seprűzés A 3. tábla 2. ábráján látható seprűzött darabot a vele egy objektumból előkerült „tokodi bögre”, és benyomkodott díszítésű töredékek miatt a Hatvan-kultúra ilyen jellegű, gyakori edény felület durvításával (Kalicz 1968, XXXVI. 17,18, XXXIV. 28, 29, XLIII. 6,8, LXXXVII. 9,10,12.; Bándi 1963-1964, XIX, 1, 2.; Tocik 1981, Tab. XII. 16, XIV. 1, 28, Tab. XVI. 7,9.; Torma 1996, 2. t. 11.) rokonítnám. A seprűzés használata a „Kisapostag-kultúra” korai (I.) időszakában is általános (Torma 1972,20, 12. t.), a ménfőcsanaki töredék azonban biztosan későbbi, késő kisapostagi-korai mészbetétes fázisú. 4. A Tokod-csoport kutatástörténete AXIX-XX. század fordulójának gyűjtéseitől ismertek Komárom-Esztergom megyéből széles tekercselt pálcikás, mészbetétes sávokkal gazdagon díszített, tölcséres nyakú, nyomott gömbhasú bögrék. (Hampel 1877, Taf. 21.; Wosinsky 1904, Taf. 20.; ArchÉrt 24, 1904, 173, 183.) Mozsolics Amália a kisapostagi temetőről szóló monográfiájában az ilyen jellegű, Tokodról, Dorogról, valamint Hainburg-Teichtal temetőjéből ismert edényeket az általa elkülönített „Kisapostag-kultúra” II. fázisába helyezte. (Mozsolics 1942,16-17, 4, 5. kép) Mithay Sándor a Győr környékén előkerült „füzéres” díszítésű bögréket is e csoportba sorolta, és Patay Pál nyomán egy Duna menti helyi változatnak tartotta. (Mithay 1941, 5, II. t. 1, 2, 4, 9.) A szlovák kutatás Hurbanovo (Ógyalla) temetőjének kutatása (1951-1953) kapcsán figyelt fel a mészbetétes díszítésű, Kisapostag-bögrékhez hasonló edényekre az Aunjetitz-kultúra zsugorított csontvázas sírjaiban. (Caplovic 1954, 300.) Anton Tocik a következő években a szlovákiai kora bronzkor összefoglalása kapcsán az inkrusztált bögrék elterjedését a délnyugat-szlovákiai temetkezésekben már az Aunjetitzkultúra helyi, ún. Hurbanovo-csoportjaként értékelte, és a Reinecke-féle bronzkor A2 periódusába helyezte. (Tocik 1956, 24.; Tocik 1961, 17.) Mikulás Dusek 1956-1958-ban tárt fel a Nyitra-folyó közelében, Nesvady (Naszvad) határában 50 csontvázas sírt, amelyek mellékletei közt Aunjetitz-típusok mellett, inkrusztált Kisapostag-edények is voltak. (Dusek 1959,495.) Ő azonban egy 185
