Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
OTTOMÁNYI KATALIN KÉSŐ RÓMAI MÁZAS KERÁMIA A BUDAÖRSI TELEPEN 24 objektumban fordult elő mázas kerámiával együtt. Sigillata chiara két objektumban volt mázas edény mellett. Mind a kettőből Hayes 50A formájú tányér töredékei kerültek elő (3. század második negyede - 4. század eleje). E nem mindennapi használatra szánt, drága import edények, gyártásuk után még jó ideig használatban lehettek. Együttes előkerülésük a mázas kerámiával alátámasztja e kerámiafajtát használó réteg gazdagságát, s bizonyítja a budaörsi telep élénk kereskedelmi kapcsolatát Aquincummal, illetve dél felé Itáliával, a késő római korban is. A katonai, vagy civil rangot, hivatalt jelentő hagymafejes fibula 6 kőépületből s egy köves gödör környékéről került elő mázas edénnyel együtt. Ebből öt darab a későbbi változathoz, Keller/Pröttel 3-4. típushoz tartozik (330-400 közötti évekből). (Merczi 2012, 9. kép 2., 4.: 260-320-as évek; 10. kép 3-4., 8.: 330-400) Fentiek alapján a budaörsi telepen a 4. század második harmadától, helyenként csak közepétől, egészen az 5. század első felében bekövetkezett pusztulásig használtak mázas kerámiát. Népesség: A mázas kerámia használata egyértelműen a rómaiakhoz köthető, ezen belül is a gazdagabb középréteg tagjai igényelték s engedhették meg maguknak ezt a drága importedényeket utánzó kerámiát. Erre utal egyrészt az, hogy főleg a kőépületek lakói használták, másrészt az objektumok 25 %-ában érem került elő vele együtt. A sigillata chiarák, hagymafejes fibulák ugyancsak arra utalnak, hogy a telep életében vezető szerepet betöltő családok háztartásában voltak ilyen edények. Kérdés, hogy a kerámia használatának végén, mikor együtt lép fel a besimított kerámiával s olyan rétegekben, melyek már a római objektumok használata utánra tehetők, nem keveredett-e a rómaiakhoz valamely más, barbár népesség is. (Részletesebben ld. Ottományi 2009,436.) A késő római - kora népvándorlás kori telepeken máshol is előfordul új típusú tárgyakkal együtt (besimított kerámia, csontfésű, polyeder fülbevaló stb.) az 5. század első felében, bár használata hamarabb véget ér, mint a besimított kerámiáé.14 Az újonnan betelepített barbárok is átveszik tehát e római kerámiafajtát az együttélés során a rómaiaktól.15 Elterjedés: Elsősorban Pannóniában s a Duna menti provinciákban (Noricum, Raetia, Dacia Ripensis, Moesia) fordul elő. (Bonis 1990; Grünewald 1979, 67.; Cvjeticanin 2006, Fig. 21-27.) Nagyon hasonló mázas kerámiát gyártottak Dél-Németországban Krefeld-Gellepen és Észak-Itáliában, az Aquileia melletti Carlinóban. Több elmélet is született e hasonló edények helyileg ilyen távoli megjelenésére. Katonai csapatok áthelyezése a Rajna vidékre, majd onnan Itáliába, esetleg csak egyetlen pannonai mester ment a katonasággal együtt (Bónis 1991,144.; Pirling 1995,13-14.; Magrini - Sbarra 2005, 71-72.), de meggyőző válasz még nem született. Az tény, hogy a mázas kerámia, ezen belül is a dörzstálak a katonai létesítményekben koncentrálódnak, illetve a belső útvonalak melletti városokban, civil telepeken. Eldugottabb helyeken, szegényebb temetőkben ritkán fordul elő. 277
