Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
I ARRABONA 2011. 49/1. TANULMÁNYOK A mázszín és a forma kapcsolata néhány edénynél megfigyelhető. A behúzott peremű tál sárgászöld, illetve fényes barna. Ugyancsak világos színeket találunk a több fülű, tűzdelt díszű csészéken és a háromfülű korsón. Az edények anyaga ilyenkor vörösre égett. A dörzstálakon belül a sötétebb mázak dominálnak. A budaörsi telepen jellemző megoszlást mutatják a színek (legtöbb a zöld, majd egyenlő arányban a zöldesbarna, barna s egyetlen sárga). A vízszintes peremű tálakon belül már csak sötétebb színek láthatók. A legkésőbbi, hullámos peremű darabok színe zöld, zöldesbarna. Mindössze egy jó minőségű, fényes barna mázas fordul elő. A korsókon belül a legkésőbbi korra jellemző bekarcolt, beszurkált díszítésű edények valamennyien zöld színűek. A forma s a színek közötti kapcsolat más lelőhelyek anyagánál is kimutatható. Például a Budakalász-Luppa csárdánál, a Valentinianus korban épült őrtorony anyagában a sárgásbarna máz a tálakra és korsókra, a sötétzöld máz pedig főleg a bögrékre és fazekakra volt jellemző. (Ottományi 2004, 268-272.) Fentiek alapján bizonyos tendenciát állapíthatunk meg. Egyrészt a színek sötétednek a 4. század folyamán, másrészt egységesednek (zöld, zöldesbarna) s eltűnnek a világosabb, változatosabb színek. Ugyanakkor a máz színe műhelyenként is változik. így a biztosan Valentinianus-kori, sőt még később is működő tokodi műhely edényeinek színe sárgászöld, illetve világos olajzöld. Szombathely-Fő téren, az 5. század közepi kemence anyagra egyjó minőségű, fényes sötét, zöldesbarna máz jellemző. (Bónis 1991; Ottományi - Sosztarits 1998.) 2. Anyag, kivitel: A töredékek általában téglaszínűek, gyakran a máz alatt szürkére égve (oxidációs égetés). Ez főleg a tálakra jellemző (2. tábla 1., 6.; 3. tábla 4-5.). A korsók inkább redukciósán égetett szürkék, a máz alatt vörösre égve (4. tábla 3., 5-8.), bár van köztük téglaszínű is (4. tábla 11.). Ritka az egységesen szürkére égett edény (4. tábla 9-10.), ezek későbbiek, égett, lyukacsos mázzal. Az edények jó minőségű, jól iszapolt, keményre égetett anyagból készültek, csak a mázpöttyös töredékek kivitele szemcsésebb, házi kerámiára jellemző. Néhány késői darab anyagában apró fehér kavicsok vannak (2. tábla 4.; 4. tábla 1.). Másodlagos égés nyomai is megfigyelhetők (6. tábla 2., 7. stb). 3. Díszítés: 3.1. Tűzdelés: a többfülű csészékre jellemző (2. tábla 6-8.). Durvább kivitelű tűzdelést — már inkább bevagdosást — láthatunk egy vízszintesen kihajló tál peremén, mely a kövezett kútból került elő. 3.2. Bepecsételt díszítés: Körminta: (6. tábla 6.). Egy sárgásbarna mázas, kis oldaltöredéken pecsételt koncentrikus körminta található. Formája nem állapítható meg. Vele együtt 337- 340-es érem. Intercisán a táboranyagból említ Póczy Klára kis sárga mázas oldaltöredékeket, koncentrikus körökkel bepecsételve. Dörzstál peremeken vannak még ilyenek 274
