Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
OTTOMÁNYI KATALIN KÉSŐ RÓMAI MÁZAS KERÁMIA A BUDAÖRSI TELEPEN pl. Pécs, Kővágószőlős, Zengővárkony (II. Constantius érem keltezi 361 utánra), illetve egy gorsiumi tál talpán. (Póczy 1957, 74.; Bánki 1992, Kát.173., 175., 177., 179.; Dombay 1957, XVII/4.) A minta előzményei a 3-4. századi szürke bepecsételt kerámiában kereshetők, de nem annyira Pannóniában, mint inkább Eszak-Magyarországon és a daciai anyagban. (K. Végh 1975, XXIII/8.; Salamon 1969, 59.; Lamiova-Schmiedlova 1969, Abb. 42.4,12-13.) A mediterrán sigillata chiara tálakon is feltűnik a minta, s e tálak a provincia déli részébe is eljutottak a 4-5. század folyamán. A mázas kerámia gyártói nagyobb valószínűséggel vették át római környezetből, mint a Barbaricumból ezt a díszítőmotívumot, mely általános a késő antik díszítőművészetben. (Tóth 1994-1995,12.kép) Levélminta: Ld. a horpasztott falú edény ismertetésénél (5. tábla 1-2.). 3.3. Bemélyített díszítés: Bekarcolt hullámvonal: Egymásba ívelődő hullámvonalak egy kis duzzadt peremű tál töredékén (2. tábla 2.). Korsók vállán ld. fentebb az edényformáknál. A karcolás még kiégetés előtt történt, majd erre került rá a máz (4. tábla 10.). Bevagdosások/beszurkálások: Korsók nyakán láthatók (4. tábla 9.). A hullámvonal díszes korsókkal együtt valamennyi töredék a késő római főépületből származik. Anyaguk szürke, kívül sötétzöld mázzal. Rétegtanilag a 378-as éremmel keltezett paticsos padlószintről és a felette lévő pusztulási omladékból valók. Az analógiák is hasonlóan későiek. 3.4. Festés és máz együtt: El kell különíteni, mikor véletlenül, gyártás közben került mázpötty, vagy csík a festett edényre, ld. budaörsi temető 314. sír korsója (Ottományi - Mester - Mráv 2005, 111., IV. tárló 9. edény, a sírban 337-346 közötti érem), illetve amikor szándékosan festették a mázas kerámiát. Az első esetben egyidejű készítésről, egy kemencében való égetésről van szó. A máz ugyanis csak égetés közben olvad meg annyira, hogy átkerüljön, ráfröccsenjen, vagy folyjék a mellette lévő edényekre. A második eset a szándékos festés, telepanyagokban a dörzstálak peremén látható. (Leányfalu: Ottományi 1991,14. t. 75.; Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989, Fig. 117/52a; Balatonalmádi: Palágyi2004,17. ábr. 6.; Cvjeticanin 2006,23 (Iustinianus mester 3. század végi tálai Poetovióból). LRG 1; Brukner 1981, Type 4—5 — Dél-Pannonia) Lehet összefüggő, vagy csíkos piros festés (3. tábla 1.). Bár a festés egy korábbi, a mázazás pedig kifejezetten 4. századi technika, mégis előfordul máshol is egy edényen, temetőkben egy sírban e kétféle edény. Budaörsön a 279a sírban 340-es évekből való érem volt a festett és mázas edény mellett. Keltezésük Dél-Pannoniában a 3. század vége, máshol a 4. század első fele, közepe, bár Valentinianus-kori érem is lehet mellette. A mázas kerámia helyi gyártása nem bizonyítható, Gorsiumból s Aquincumból szerezhették be e termékeket. (Bónis 1990, 26-33.; Ottományi 1991, 21-23.; Horváth 2011) 275
