Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK zsos katonafej látható, profilban. Vele együtt említ egy bepecsételt díszítésű, téglaszínű oldaltöredéket is, melyen oldalt forduló férfi mellképek vannak girland alatt, pálmalevelek között, kör alakú bepecsételt mintákkal (5. tábla 3.). Ennek az edénynek a belseje sárgászöld mázas, formája pedig Drag. 37. típusú tál utánzata. (Nagy 1942,636., CXX.1-2.10) Több dél-pannoniai, kora római töredékről ismert a hasonló formájú sigillata utánzatokon mázazás. Egy gorsiumi tálon pedig sötét olajzöld máz és bepecsételt növényi motívumok láthatók. (Barkóczi 1992, Abb. 47-52.) Az edényforma 2-3. századi, ezekkel a bepecsételt motívumokkal együtt, téglavörös színben a 3. század első felére, közepére keltezhető, a mázas díszítésmód alapján viszont a 4. századra is tehetnénk. A 3. századi keltezést támasztja alá egy daciai analógia Napocából, mely téglaszínű, vörös mázas. Mind a formája, mind a díszítése hasonlít az aquincumi tálra: bepecsételt girland alatt, hosszúkás pálmalevelekkel elválasztott, jobbra forduló férfifejek. Alexander Severus-kori rétegből származik. (Rusu-Bolindet 1999, 781., Abb. VI/15. (Gherla) -15a (Napoca).) Esetleg ez lenne a hiányzó 3. századi átmenet, ami a folyamatosságot képviseli a kora római bepecsételés és a késő római mázas technika között? 5.2.2.Bepecsételés mázas kerámián Pannóniában több helyen is előfordul a 4. században, de eddig folyamatosságot se a 2. századi mázas kerámiával, se a 2-3. századi agyagmázas bepecsételt kerámiával nem tudtunk kimutatni. A középső császárkorban, a 3. században mázas felülettel főleg díszedények készültek, gyakran kultikus céllal (Köln, Trier stb.). (Bónis 1990, 28. - további irodalommal; Gassner 1991.) A Mithras kultuszhoz kapcsolódnak az ún. kígyós edények,11 mázas felülettel, a kígyó testét alkotó, benyomkodott, kör alakú díszítésekkel és némelyiken a budaörsi edényhez hasonló, levélmintás bepecsételéssel, pl. Barátföldpuszta, Tác. A 3. század utolsó negyedétől a 4. század végéig keltezhetők. (Grünewald 1979,69., Taf. 64.6a, Taf. 102.2; Bónis 1991,141., Abb. 12.7.; Salamon 1969,60-61., Abb. 3.1-2.) Növényi motívumok: Tácon — a fent említett Drag. 37. formájú tálon kívül — két zöldmázas edényen is találunk bepecsételt növényi mintákat. Egyik kétfülű, kígyós edény, melynek a hasán egy sávban láthatók kör alakú és ovális levélminták (termés), kis dudoros pontokkal kitöltve. A budaörsi edényre nagyon hasonlító „baba” alakú pecsét is feltűnik, belsejében talán virág motívum és kisebb kereszt. Nem függőlegesen áll, mint a budaörsi, hanem vízszintesen fekszik (5. tábla 4.). Ez a motívum eddig egyedülálló, a kora római bepecsételt kerámiára nem jellemző. A másik edény füleden, nyakát, vállát, és alsó részét bordák tagolják, rajta egymás alatt több sorban változatos bepecsételt minták, melyek közül a felfelé álló ágú levélminta és a kör alakú keretbe foglalt, dudoros pontokkal kitöltött minta hasonlít a budaörsi edényre. (Barkóczi 1992, Abb. 55-57. Kát. 170-171.) Más, nem a kígyós edények körébe tartozó mázas edényformán is fellép néha bepecsételés, de egy pécsi dörzstál peremen látható levélsort kivéve, egyik minta sem párhuzama a budaörsi edénynek. Rozetták, koncentrikus körök, patkó alakú mesterjegyek stb. (Bánki 1992, Kát.176. stb.) A tokodi erőd és telep 4-5. századi kerámiaanyagában van néhány pecsételt korsó s tál töredék. Közülük csak az egyik má-272
