Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
OTTOMÁNYI KATALIN KÉSŐ RÓMAI MÁZAS KERÁMIA A BUDAÖRSI TELEPEN a késő római korban újszerű technikák, mázazás, bepecsételés, besimítás, bekarcolt hullámvonalak tűnnek fel. Edényünk horpasztás nélküli formai párhuzamai kisebb méretben megtalálhatók a késő római mázas kerámiában. Hasonlóan erősen kihajló peremű s bordával a felső harmadában tagolt, két-háromfülű mázas edények vannak a 4-5. század fordulóján Moesiában (Singidunum). (Bjelajac 1995, Fig. 3.3. szá: ; Cvjeticanin 2006, 88., LRG 151 (4. sz. vége- 5. sz. eleje).) Előzményként említhetők a hasonló profilú, jóval kisebb, nem mázas, viszont a felső harmadában bepecsételt díszítésű, kétfülű edények Dél-Pannoniából (Sirmium, Ruma). Brukner a 3. századra keltezi ezeket. Nemcsak a forma, de egyiknek a baba alakú pecsételése is párhuzamba állítható a budaörsi edénnyel (5. tábla 5.). (Brukner 1981, T. 52.25., 26.) 5.2. Díszítés: Egyedülálló a pannoniai kerámia művességben. Ha részletekben megnézzük a mázazás, arcábrázolás és bepecsételés szokását, a késő római korban valamennyi feltűnik, de nem egy edényen. A mázazás, bár a faltenbecher formára nem jellemző, ugyanazt a hatást kelti, mint a 2-3. századi horpasztott falú edényeken lévő, fémes fényű bevonat. 5.2.1. Maszkos emberi arcábrázolás: Az applikált, arcos díszítmények előzményeit a kora római mázas kerámiában találjuk meg. Solymáron, egy Hadrianus-kori sírban urnaként szolgáló, mázas poharat díszítenek applikált női maszkok és rozetták. Legközelebbi párhuzamait Közép-Galliából, illetve Kis-Ázsiából ismerjük. Poetovióban is van egy hasonló edény. Ugyanakkor a pannoniai, kora római kerámiagyártásban is vannak példák arcábrázolásra, a 2. századi mázas serpenyő nyeleken és mécses füleken. (Kocztur 1976; Bónis - Gabler 1990,179-180.; Barkóczi 1992; Gassner 1991, Abb. 5.A3., Abb. 7.M2-5., Abb. 27. stb. Valamennyi más technikával készült) V. Gassner összefoglalta a 2-3. századi mázas kerámiát, s ezen belül több applikált díszítésű emberábrázolást talált: Carnuntumból s környékéről egy kultikus edényen Harpokrates-ábrázolás, illetve egy edényfülön szatír arcábrázolás; Mursában egy füles korsó applikált női fejjel s egy táltöredék Zeusz fejjel. (Gassner 1991, 36-40., Abb. 3/C24-25., Abb. 7/M9-10. A barna illetve olajzöld máz alapján késő római is lehetne, de a 2-3. századra keltezi.) A budaörsi edényen férfifej látható, a medallion ábrázolásokra jellemző, szembe nézetben. A késő antik fémművességben a medallionba komponált fejábrázolás többféle tárgyon is előfordul. Köztük edényeken (kanalakon, tálakon, korsókon) is megjelenik. A bajnai ezüstkanálon látható ifjúportrék ismertetésekor Tóth Endre foglalta össze ezeket a tárgyakat. (Tóth 1991,91.) Valamennyi vésett technikával készült, így csak az ábrázolás eredetét kereshetjük e fém és üveg edényekben, az applikált díszítésmód analógiáit továbbra is a kerámia művességben találjuk. Az viszont bizonyítható, hogy az arcábrázolás szervesen illeszkedik a késő római díszítőművészetbe. Aquincumban applikált arcábrázolás egy korsó töredéken található (nem mázas!), melyet Nagy Lajos mint bizonytalan lelőhelyú, 3. századi aquincumi műhely termékét ismertetett. Ezen nem maszk, hanem részletesen kidolgozott, sisakos, paj271
