Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
MRAV ZSOLT - GABRIELI GABRIELLA A SCARBANTIAI ISEUM ÉS FELIRATOS EMLÉKEI tennő (k) nek Venus ezüst szobra mellett egy arany koszorút, illetve egy corona analempsiacat hagyományozott. A Birodalom görög nyelvterületeiről is csupán öt olyan feliratot ismerünk, amelyen Bubasztiszt invokálták. (SIRIS 92.; 173.; 274.; CE 200., 201.) Mindezek a számok jól mutatják a scarbandai oltár különlegességét. A tehén formájában tisztelt Hathor istennő, aki a szerelem és a szerelmesek patrónája volt, tulajdonságai és közös hatásköre révén ugyancsak Bubasztiszhoz hasonlatos és később, a szinkretizmus jegyében Izisz istennővel azonosult (Ízisz-Hathor). (Arneth 1862, 334.; Wessetzky 1959, 28.; Wessetzky 1962, 360-361.; Vidman 1970, 12.; Witt 1971, 123-124.) Gondolhatnánk ezért arra, hogy a scarbantiai oltáron kifaragott szarvasmarha Hathor istennő szent állatát és ízisz egyik megtestesülési formáját, a tehenet ábrázolja.14 „A tehén szerintük ízisz és a Föld jelképe” írta az egyiptomiakról Plutarkhosz. (Plut, de Iside 39, ford. W. Salgó Ágnes) Az anyai, táplálóvédő tulajdonságokkal felruházott tehén valóban jól illene az oltáron megnevezett istennőkhöz. Az egyeben probléma az állat oldalán jelzett holdsarló alakú jel. A scarbantiai oltáron ábrázolt szarvasmarhához megszólalásig hasonló, csak jobb minőségben kivitelezett reliefet láthatunk egy Róma városi, négy oldalán domborművekkel díszített oltáron (9. kép). (Witt 1971, 226. Fig. 47-50.) Ez a Rómában talált relief azonban egyértelműen egy robosztus Ápisz bikát idéz meg, oldalán a jellegzetes holdsarló alakú folttal. A hasonlatosság oly mértékű, hogy ezt a domborművet akár a scarbantiai oltár közvetlen előképének is tarthatnánk. Az egyiptomi hitvilágban a gyakran fény- és napistenként tisztelt Ptahhal azonosított és őt megtestesítő Ápisz még szoláris természetű (Meyer 1884-1886, 420.; Bonnet 1952, 47.; Bergman 1968, 255.), ezért egyik megkülönböztető jegye a fej tetejére helyezett napkorong, előtte ureusszal. (Meyer 1884-1886, 420.; Bonnet 1952, 50.) Ápiszt a görög és elsősorban a római korban a szarvak között azonban már nem napkoronggal, hanem holdsarlóval ábrázolták. (Furtwängler 1901, 38- 43.; Malaise 1972, 212. Anm. 5.; Vermaseren 1984, 177-182.; Kater-Sibbes - Vermaseren 1975b, Nr. 300. Pl. LXI; 305. Pl. LXV; 9. kép Ápisz domborműve egy Róma városi oltáron (Witt 1971 után) 211
