Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK 325. Pl. LXXXI; 330. Pl. LXXXV; 467. Pl. CLII.)15 A. Furtwängler Ápisz fején a holdsarló megjelenését a korai görögök félreértésével magyarázta, akik a napkorongot saját felfogásuk szerint holdként értelmezhették. (Furtwängler 1901,43.) Ennek magyarázatát azonban inkább az egyiptomitól eltérő görög-római felfogásban kereshetjük, amely Apisznak a holddal való szoros kapcsolatát hangsúlyozta. (Meyer 1884- 1886, 420.; Hopfner 1913, 76-77.) Plutarkhosz szerint az Ápisz bika olyan tehén borja, amelyet egy holdból jövő fénysugár termékenyített meg. Külseje ezért hasonlít a holdra, világosságát (értsd: fehér foltjait) ezért környékezi feketeség (Plutarch., de Iside 43; vö.: Suidas, Attiç, AniSec;; Eudocia violar. VIII15). (Hopfner 1913, 76- 77.) Jobb oldalán id. Plinius holdsarlóra emlékezető foltot (Plin., Nat. hist. 8,184), az Ápiszt Szelénével azonosító Aelianus pedig hold alakú jelet említ (Aelianus, De nat. anim. 11,10), pontosan olyat, amilyet a scarbantiai oltár szarvasmarha reliefjén és más Ápiszt ábrázoló alkotásokon láthatunk. (Kater-Sibbes - Vermaseren 1975b, Nr. 281. Pl. XXVII; 282. Pl. XXX; 283. Pl. XXXVI; 290. Pl. XLIV; 310. Pl. LXIX; 350. Pl. XCII; 362. Pl. XCVIII; 564. Pl. CC; Kater-Sibbes - Vermaseren 1977, Nr. 29. Pl. XXIII; 25. Pl. XX.) A bal melső felemelt lábtartás ugyancsak Ápisz szobraira jellemző. (Wessetzky 1961, 39.) Komolyan számolnunk kell ezért azzal a lehetőséggel, hogy — néhány korábbi kutató véleményének megfelelően16 — az ábrázolt állatistenség nem Hathorral, hanem Ápisszal azonos.17 Hogyan kerülhetne azonban Szarapisz isten állati emblémája egy ízisznek állított oltárra? Ez a kérdés is megválaszolható, hiszen Ápisz sok szállal kötődik Iziszhez is. Kapcsolatuk teológiai alapját az utóbbihoz kötődő királyideológia valamint az „istenek anyjának”, ízisznek Hathorral való azonosítása, s ezáltal Ápisz anyjaként való értelmezése adja. (Bergman 1968, 251- 252.; Witt 1971, 30. vö.: a fiatal Ápisszal ábrázolt Isis lactans terrakottákat: Dunand 1973,170. Nr. 17.; Tran Tam Tinh 1990, 779. Nrn. 244-248.) (Ez az oka Hérodotosz etimológiai spekulációjának, melyben Ápiszt Epaphosszal, íziszt pedig anyjával, lovai felelteti meg. Her. II 41, 153) Itáliában több esetben adatolható ízisz és Ápisz közös megjelenése. A vatikáni Museo Egizianoban őrzött márvány ízisz-herma hátoldalára például Ápisz fejét faragták (Botti - Romanelli 1951, 104. nr. 156. Taf. 71; Hermann 1960, 40 Taf. I. c.), továbbá Ápisznak feje tetején holdsarlót viselő alakját festették a pompeji Isis templom sacrarú/mának északkeleti falára. (Tran Tam Tinh 1964,146. n°53. Pl. IX, 2.; Kater-Sibbes - Vermaseren 1975b, 22. Nr. 300. Pl. LXI.) Tagadhatatlan azonban, hogy a római korban ízisz istennő elsősorban Szarapisz paredroszaként került összefüggésbe Ápisszal. (Bergman 1968, 253.) Ugyanakkor az is igaz, hogy a scarbantiai oltáron ábrázolt állatnak nem hangsúlyozták nemi jellegét és testalkata is inkább tehénre emlékeztet, mintsem bikára. Elképzelhető azonban, hogy az állat esetien, aránytalan megjelenése csak a kőfaragó bikaábrázolásokban való gyakorlatlanságát tükrözi. Az oltár jobb oldalán is volt egy relief, de ezt lefaragták, így nem tudjuk, hogy mit ábrázolt. Valószínűleg az ábrázolás témáját ugyancsak ízisz vagy Bubasztisz kultuszából, szent állataiból vagy tárgyaiból meríthették. (Az íziszt megjelenítő tehén, vagy Ápisz párjaként az elpusztult domborművön leginkább Bubasztisz istennő szent állatát, a macskát sejthetjük.) 212
