Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Melis Eszter. Adatok a Tokod-csoport nyugati elterjedéséhez
MELIS ESZTER ADATOK A TOKOD-CSOPORT NYUGATI ELTERJEDESEHEZ 5. Összegzés Mithay Sándor gyűjtésétől (Mithay 1941, 5., II. t. 2.) egészen a legutóbbi feltárásokig6 ismertek „tokodi bögrék” Győr-Ménfőcsanak határából. E bögretípus azonban a Tokod-hatvani törzsterületeken kívül széles körben elterjedt: az alföldi telleken (pl. Tarnaméra-Strandfürdő - Kalicz 1968, LXXXIV. 3. Hatvan-Strázsahegy-Kalicz 1968, XLII. 8.; újabb gyűjtés Kiss 1998,168-170.), a dunántúli mészbetétes településeken (Bándi 1963-1964; 69., Fig. 1.; Torma 1978, 6. ábra 4.; Honti - Kiss 1996,1.1. 25.), a délnyugat-szlovákiai Aunjetitz temetkezésekben (Caplovic 1954; Tocik 1979; Benkovsky-Pivovarová 1998-1999; Mitas 2004), és északnyugat felé egészen Dél-Csehországig (Benkovsky-Pivovarová 1998-1999,128., Abb. 2.; Kiss 2000,28., 3. t. 3.; Kiss 2002; 480-481., Abb. 3., 3.) jutottak el példányai. Ezekben az esetekben tehát a „tokodi bögre” megjelenése semmiképp sem jelez „hatvani” népi hátteret, import edényekről van szó, amelyeknél kérdéses, hogy magát a finom kidolgozású kerámiát, vagy a benne tárolt speciális terméket „exportálták”. (Vadász 2001, 25., 37. lj.) A „tokodi bögréknél” ritkább edénytípus a Győr-Ménfőcsanak-Eperföldeken csontvázas temetkezésben, 2005-ben előkerült „párnaalakú” függesztőedény (Egry 2006,30.; 5. kép A), amelynek párhuzamait ugyancsak a Hatvan-kultúrában találhatjuk meg. (Kalicz 1968,153., 170., LXXIV., la-b, 3a-b, CXI., 2a-b) A ménfőcsanak-bevásárlóközponti késő kisapostagi-korai mészbetétes fázisú település leletanyagában megjelenő benyomkodásokkal (textil, zsineg) díszített házi kerámia töredékek az importtevékenységnél intenzívebb hatvani kapcsolatokról árulkodhatnak. E néhány gödör anyaga a Tokod-csoport nagyobb, nyugati kiterjedését (Kiss 2002,480.) támasztja alá. A kerámián kívül a település típus szórt szerkezetű, megfelel a mészbetétes edények (és Kisapostag) kultúrájában (Kiss - Somogyi 2004) általánosnak - szemben a Tokod-csoport erődített (Torma 1972a, 76.), valamint teliszerű (Bándi 1963, 33.; Tocik 1961; Tocik 1981) településeivel. Az eperföldeki temetkezés rítusa a Hatvan-kultúrában és a mészbetétes edények népénél szokásos hamvasztásos rítussal szemben, Aunjetitz-, ill. Gáta-Wieselburg-kultúra zsugorított csontvázas temetkezéseihez (Neugebauer 1994, 57 - 67; 101 -117; Furmánek et al. 1999, 32 - 40; Kiss 2000,16 -18.) hasonló.7 A Kisalföldön a kora és középső bronzkor fordulóján (RBA1 - RBA2) a korai mészbetétes (Kisapostag), Hatvan és Aunjetitz-kultúra találkozásának, kölcsönhatásának vizsgálatához további leletanyagok feldolgozására, és elsősorban Duna menti, Komárom-Esztergom megyei, ill. délnyugat-szlovákiai leletanyagokkal való összevetésére van szükség. 189
