Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Melis Eszter. Adatok a Tokod-csoport nyugati elterjedéséhez
MELIS ESZTER ADATOK A TOKOD-CSOPORT NYUGATI ELTERJEDESEHEZ A ménfőcsanaki edény, összevetve a fentebb felsorolt bögrékkel, arányos felépítésű, szépen kidolgozott, visszafogott díszítésű darab. A füllel szemközt a perem csak enyhén tart felfele, nem alkot szinte kiöntőszerű kicsőrösödést. (vö. Bóna 1975, Taf. 273., 17.,19.; Vadász 1986, V. t.; Kiss 2000, 2. t. 6.) Profilját tekintve néhány hurbanovoi (ógyallai) (Tocik 1979, LXXXVII. 13.), bajci (bajcsi) (Tocik 1979, Taf. XCVI. 1., XCIII. 18.), valamint salkai (ipolyszalkai) (Nesporová 1969, Tab. XI. 8.) darabot találtam hozzá leginkább hasonlónak. Magyarország területéről, Dorog környékéről ismertek közeli párhuzamai. (Bóna 1975, Taf. 273., 12., 14.) A visszafogott díszítés, és arányos forma Salka (Ipolyszalka) idősebb sírjaira jellemző, így a ménfőcsanaki bögre — a nyergesújfalui példányokkal szemben — a Tokod-csoport még pontosabban nem körvonalazható, korábbi szakaszára datálható. (Torma 1996, 45.) A hurbanovo-i és bajc-i párhuzamok a temetők II., és I. fázisára, azaz a RBA2 korábbi szakaszára keltezhetők. (Mitas 2004,288-290., Tabela 2. Obr. 5-6.) A közölt darabokon (1. tábla 1., 2., 2. tábla 4., 6.) kizárólag széles, tekercselt pálcikás díszítéssel (Kiss 1996, 66.) van dolgunk. Párhuzamos vízszintes sávok, és zegzug vonalak készültek ezzel a technikával. (Kiss 1996, 66.) A peremen körbefutó vízszintes sávok között elhelyezkedő zegzug minta a „Kisapostag-kultúra” egész időszakában elterjedt a bögréken. (Mithay 1941, II. t. 7.; Torma 1972, 6. kép 11.; Bóna 1975, Taf.5. 3.,4.; Ilon 1991, 6. ábra 2.; Honti-Kiss 1996,1.1. 3., 13.). Az egyszerűbb díszítésű „tokodi bögrékre” jellemző a vízszintes sávok között körbefutó zegzug motívum. (Dorog: Bóna 1975, Taf. 273. 12.; Dunaalmás (Lenhardt-gyűjtemény): Vadász 1986, V. t. l.,2.; Bajc (Bajcs): Toéik 1979, XCIII. 18.) A 2. tábla 3. képén látható darabon a mészbetétes sáv jobban mélyített kidolgozása eszközbenyomkodásos technikát feltételez. (Torma 1980-1981,64.; Kiss 1996,68.) Az 1. tábla 2. ábráján látható peremen a széles tekercselt pálcikás technika kombinálása figyelhető meg bemélyített halszálka és „L” alakú motívumokkal, a két technika ilyen erőteljes keveredésére van példa a Dél-Dunántúlon, a szentlőrinc-strandfürdői „házból” találtam egy, a perem sávjai alatt egy bemélyített, mészbetétes téglalappal díszített töredéket. (Bándiet al. 1979, 80. 3. sor középen) Öt „fenyőág” minta fut le az 1. tábla 1. képén látható bögre hasán, ez a minta és elhelyezkedése a „tokodi bögrék” általános jellemzője. (Bóna 1975, Taf. 273., 9., 18.; Vadász 1986, V. t. legalul; Bándi 1963-1964, XVIII. t. 8.; Kiss 2000, 2. t. 1., 2., 4., 9.,10.,11.; Nesporová 1969, Tab. XI. 8., 11.) A másik fenyőág mintás töredék (2. tábla 1.) a Mithaynál közölt egyszerű megoldású „füzérre” hasonlít. (Mithay 1941, II. 1.1.,2.) Ugyancsak a tokodi bögrék jellemző motívuma, a fecskefarok alakú (vagy horgony alakú, visszakanyarodó végű) minta (2. tábla 2., 5., 6.), amelyek gyakran függőleges láncokat alkotnak az edények hasán (Vadász 1986, V. t. második sor jobbra; Kiss 2000, 2. t. 6., 13., 14.; Cseh 2000, 1.1. 4.) — a 2. tábla 5., 6. képén látszik a mészbetétes dísz folytatása. 3.2. Textilminta Szintén a 903. objektumból származik egy behúzott peremű, kisméretű, hordóalakú edény töredéke, amelynek oldalát benyomkodott, sorban elhelyezkedő, rövid kis vonalkák, valószínűleg textilminta borítja. Ez a díszítés a Hatvankultúrában rendkívül általános, tárolóedények alsó részén, fülén, fazekakon fordul elő a leggyakrabban (Kalicz 1968, 154.; Schalk - Bátora 1997, 194.). 183
