Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Melis Eszter. Adatok a Tokod-csoport nyugati elterjedéséhez
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK Ároktő-Dongóhalomról a Hatvan-kultúra klasszikus fázisra keltezhető töredékeken, a rajz alapján hasonló mintát textilmintát utánzó díszítésként írtak le (Fischl 2006, 50., 136. kép). A lenyomatok a Dunától keletre általában durva szövésű anyagra utalnak (Ember 1952, XXXX. 1., 2., 4., XLI. 1-3.; Kalicz 1968, XXXVI. 19., XXXVII. 23-25., Tárnoki 1988, Pl. 2., 19., Pl. 3., 2., 16.). Sűrűbben rovátkolt, finomabb mintájú tárolóedény és fazék alsó részeket több esetben olyan lelőhelyen találtam, ahol „tokodi bögre” is előkerült (Kalicz 1968, LXXXV. 5.: Tarnaméra-Strandfürdő, XCIII. 16.: Hatvan-Strázsahegy telltelep), valamint a Duna közelében, Vácszentlászlóról (Kalicz 1968, XCV. 20). A csanakihoz hasonló vékony szálú, finomabb szövésű, ellentétes irányban is benyomkodott anyag lenyomatát közölték 1952-ben Tószeg „m” (hatvani), Vatya I. fázissal párhuzamos, 1948-ban feltárt ásatási szintjéről. (Ember 1952, 140-141, XXXX. 6.) Megfigyelésem szerint a Hatvan-kultúra szlovákiai lelőhelyein a textilminta sűrűbb rovátkoltsága jellemző (Maié Kosihy- Törökdomb (Ipolykiskeszi-Törökdomb) Illb - Tocik 1981, Tab. XIII. 7., 18.,19.; Tab. XIV. 24., 27.; Tab. XV. 8.; lile - Tocik 1981, Tab. XV. 20., 24., 25.; Tab. XVII. 23.); a Tokod-csoport magyarországi lelőhelyein is - a kevés közölt leletanyagból - ez a sűrűbb szövésű textillenyomat tűnik gyakoribbnak. (Torma 1972a, 31. t. 14., 17.) Ugyancsak a ménfőcsanaki darab felületének kiképzéséhez hasonlítanak a szigetszentmiklósi temető, Vatya I. fázisú urnasírjaiban talált, általában a hasuk középvonalán textillenyomatos urnák. (Kalicz-Schreiber 1995,43., 58. t. 2.) Nagyméretű fazekak, tárolóedények oldalán általános ez a díszítés; a dunaalmás-foktoroki település közölt anyagában találtam egy kisméretű, válltól lefelé durvított felületű edényt, melyet a rajz alapján textilmintásnak gondoltam, leírásában azonban „vékony bekarcolt vonalakból alkotott érdesítő felületi díszítés” szerepel. (Vadász 2001, 26., 9.1.10.) 3.3. Zsinegbenyomkodás A 214. objektumból kerültek elő egy, rövid, ívelt, szabálytalan körvonalú vonalkákkal durvított edény töredékei, amelyek közül két összeillő darabon zsinegek ívelt lenyomatai figyelhetők meg (4. tábla 1.). Egyes zsinegdarabok ehhez hasonló durva benyomkodásait a Hatvan-kultúra szlovákiai településein találtam meg, (Nesporová 1969, Obr.10., 11-12, Tab. VI., 1.; Tocik 1961, Abb.10., 7.; Tocik 1981, Tab. XIII. 4.,Obr. 35., 11.) A Komárom-Esztergom megyei Tokod lelőhelyek közölt anyagában, zsinegek sűrű egymás mellé nyomkodására van példa. (Torma 1972a, 31. t. 12.,13.; Vadász 2001, 2. t. 5.) Az esztergomi régészeti topográfia kötet zsinórlenyomatos töredékeket említ Tokod környékéről. (MRT 5., 329., 22/13 lh.; 344., 22/22 lh.) Az egyértelműen zsineglenyomatos töredékhez kapcsoltam a ménfőcsanaki leletanyagban előforduló, további rövid, ívelt vonalkák szabálytalan benyomkodásával durvított darabokat (4. tábla 2-4.J. E töredékeken zsineg összefüggő lenyomata ugyan csak néhány helyen (4. tábla 4.) figyelhető meg, de mivel a 214. objektumból származó, zsineglenyomatos edény további töredékein is hasonló mintázat figyelhető meg, feltételezem, hogy ezeket is zsineg benyomkodásával készítették. A 4. tábla 4. ábráján látható töredéken seprűzéssel kombinálták a mintát. A Hatvan-kultúra szlovákiai településein gyakori e felületkezelés, főleg tárolóedények oldalán (Nesporová 1969, Tab. V, 5.; Tocik 1961, Abb. 10., 5., 8.; Tocik 1981, Tab. XVII., 6., 8., 9., Obr. 184
