Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Kelemen István - Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK Ödenburg, 1773”. Arra nézve nem talált feljegyzést, hogy mit ábrázolt a kép.9 Az 1812-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a kép Szent Katalint ábrázolta (in magna ara est picta imago S[anctae] Catharinae). A templomszámadásokban szereplő képírót így Schaller Istvánnal azonosíthatjuk. Az 1780. évi vizitáció jóvoltából a templom barokk berendezéséről kapunk képet. Ebben az időben gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) volt a patrónus. A templom szentélye — a középkor óta folyamatosan — kelet felé nézett, az épület a házsorban helyezkedett el, a tűzesetektől védett helyen. A hívek számához képest megfelelő volt a nagysága. A berendezés részét képező három faoltár közül a főoltárt Szent Katalin tiszteletére állították, a mellékoltárok közül az egyiket a Boldogságos Szűz Mária, a másikat Krisztus Urunk Keresztjének tiszteletére emelték. Az Eukarisztiát tisztes tabernákulumban őrizték. A főoltár előtt lámpás lógott, az oltáron hat, fából készült, aranyozott gyertyatartó állt. A falazott karzaton kapott helyet a hatregiszteres orgona. A szószék fából készült. A mellékoltár mellett álló keresztelőkút márványozott díszítésű és kőből való volt, a templom renoválásának évében restaurálták. A hívek kényelmét fapadok szolgálták. A falon két kép lógott, az egyik Szűz Máriát, a másik Szent Katalint ábrázolta. A kripta a tiltó uralkodói rendelkezés következtében üresen állt. A sekrestye boltozatos volt. (Can. Vis. 51. kötet. 329- 330.) A régi, középkori temetőt, mely a templomudvarban létesült, már meg sem említették, hisz ebben az időben már csak a falun kívüli, kereszttel megjelölt, árkokkal övezett temetőbe temetkeztek. A következő évtizedekben a templomszámadásokból kisebb-nagyobb — közelebbről meg nem határozott—renoválások érhetők tetten. Épületrenoválás címén (instructuram et reparationem fabricae eccleciae) 1784-ben 387 ft 72 d-t, 1802/03- ban 138 ft 7 kr-t, 1805/06-ban 123 ft 58 kr-t, 1806/07-ben 67 ft 30 kr-t fizettek ki a templomkasszából. 1826/27-ben 332 ft 8 kr-t költöttek a templomépületre (in fabricam ecclesiae).101800/01-ben összesen 200 forintot fizettek új prédikálószékért.11 1812-ben a csepregi esperesi kerületben újabb felügyeleti egyházlátogatást végeztek. A jó karban lévő templomnak továbbra is Széchényi Ferenc kegyúr viselte a gondját. Egyik része sem szorult helyreállításra, viszont már nem volt elég nagy a hívek létszámához viszonyítva. A vizitálók igyekeztek feltárni az istenháza múltját. Szerintük ez a templom egykor egy kis kápolna volt torony nélkül. Már ekkor hiányoztak azok az iratok, amelyekből megtudhatták volna, hogy mikor és kinek a költségén épült a templom, az emberek emlékezetéből pedig már kiestek ezek a dolgok. Azt sem lehetett megállapítani, hogy mikor történt a konszekráció. Feljegyezték, hogy 1748 körül Udvardi Mihály plébános a templom pénzéből és közadakozásból emeltette a tornyot és bővíttette kelet felé a korábbi részt, ahogy azt az emberek emlékezete tartja. Lényeges, hogy megadták a barokk templom méreteit. Eszerint: a hajó 8V2ÖI12 hosszú, 3V2ÖI széles és 3 öl magas. A szentély 3V2ÖI hosszú, 3V4 öl széles és 3 öl magas. A sekrestye hossza 2V2ÖI, szélessége IV20I, magassága 1% öl. Az épületet nem fenyegette a nedvesedés, mert a sekrestyével együtt száraz helyen feküdt. Az 1780. évi állapothoz képest kevés újat tudhatunk meg a be152
