Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Kelemen István - Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK bágyfalvainak lakossága is követte példáját. Legkésőbb 1578-ban már evangélikus lelkész működött Újkéren. Az 1631. évi protestáns egyházlátogatás során négy kelyhet és egy töredékes ezüstmonstranciát írtak össze a templomban, ahol „prédikátor szék'’ is a berendezés részét alkotta. A templom földjén parókiaház állt. Ebben az időben Ujkérhez tartozott filiaként a két Szopor. (Thury 1907, 54-59.) Nádasdy Ferenc rekatolizálása után ugyan 1643-ban az evangélikusoknak adták át a templomot, de 1660-ban Nádasdy katonái elfoglalták az épületet, a lelkészt pedig elűzték a helységből. (Payr 1924,112.) Az első katolikus egyházlátogatást 1663-ban végezték a locsmándi főesperesség alsó kerületéhez tartozó, (alexandriai) Szent Katalin tiszteletére emelt újkéri templomban. A felvett jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a hívek számához képest szűk, teljesen renovált istenháza a falu közepén állt. Régebbi része (nyilván a szentélye) boltozatos, az újabb famennyezetes. Egy oltára volt, tabernákuluma a kőfalban helyezkedett el. Szószéke kőből készült, a karzat viszont fából. Említik még a kőből emelt tornyot, melyben egy harang lógott. A fallal körülvett temető ebben az időben még a templom körül helyezkedett el. (Búzás 1967, 285-286.) A következő, 1697-ben kelt canonica visitatio idején Újkér már a Széchényi család zálogbirtokában volt. A jegyzőkönyvből minden bizonnyal az 1683. évi török pusztítás nyomai tárulnak szemünk elé. A hajó (deszkamennyezet) hamuvá égett {Corpus vero Penitus desertum incineratum), a korábbi fakarzat hiányzott, valószínűleg ez is a lángok martaléka lett. A tabernákulum ekkor már az oltárban helyezkedett el. A templomnak zsindelyteteje volt, a kőtorony továbbra is állt. (Búzás 1969,400-402.) A XVIII. század legelején a templom jelentős pénzösszeggel gazdagodott. Az erről tudósító okirat (kötelezvény) 1702. július 16-án kelt Belatnicben (ma: Beltinci, Szlovénia). Nagy István újkéri lakost ugyanis gróf Széchényi György (1656-1732) a széplaki úriszéken bizonyos újkéri lakosokkal együtt összeesküvésben, lázadásban {conspiratio, coniuratio) vétkesnek találta. Kegyelemből végül Nagynak az „Ujkéry Templomnak Épületire Harmincz forintokat” kellett készpénzben fizetnie.7 Valószínűleg ennek a pénzadománynak köszönhetően sikerült kijavítani az épület háborús sérüléseit. 1714-ben az egyházlátogatók már takaros, tiszta és renovált templomról számoltak be. Erre az időre már újjáépítették a karzatot, a menynyezetet pedig újradeszkázták, de a tető és a torony még romos volt. A vizitátoroknak nem sikerült megállapítaniuk, hogy a templom konszekrált-e, de az elmondások szerint benedikálták. Feljegyezték, hogy az istenházát — minden bizonnyal a kuruc hadműveletek során — gyakran megszentségtelenítették, az oltár sérült {saepius profanata, uti et altare violatum). A templomban Szent Katalin-képet és új, fából készült szószéket írtak még össze. Ez az épületleírás még mindig a középkori, keletek, többször megújított templomról tanúskodik. (Can. Vis. 23. kötet. 39-40.) 1733-ban a vizitátorok jó állapotban találták a gróf Széchényi Zsigmond (1681-1738) kegyuraság alatt álló templomot, mely el volt látva a szükséges felszerelésekkel. Ekkor már az újkéri plébániához tartozott filiaként Keresztény, Al(só)Szopor és Fel(ső)-Szopor, 1748-tól Tormás-majort is innen látták el. (Can. Vis. 26. 150
