Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Horváth Ciprián: Rusovce/Oroszvár 10-11. századi temetője
HORVATH CIPRIAN RUSOVCE/OROSZVÁR, SL. 10-11. SZÁZADI TEMETŐJE zött váltakozott, s azok egymástól való távolsága sem mutatott szabályosságot. Beszámolója szerint néhány esetben az általában hanyatt fekvő helyzettől eltérően a vázak „fordítva” feküdtek. A férfi sírok jellemző mellékletei a kerámiaedények voltak, szinte mást nem is tartalmaztak. Kiemelte, hogy öt sírban is elérte a vázak hoszsza a 2 métert. Sajnos a kor általános szemléletmódjának megfelelően a teljes csontvázat nem szedték fel, az antropológiai anyag egy részét visszatemették, ez az oka, hogy sokszor csupán bizonytalan embertani adatok állnak rendelkezésre ezekről a sírokról. A feltárás Sőtér 1905. évi halála után évtizedekre abbamaradt, s annak közzétételére sem került sor. A kutatás 1938-ban folytatódott csak, melynek apropóját az adta, hogy október 10-én Schneemayer Pál kertjében földmunka során emberi csontokat találtak. A leletről Fülöp Lajos gyógyszerész értesítette az Országos Magyar Történeti Múzeumot. A bejelentést követően Fettich Nándor (Mesterházy 2001; Erdélyi 2002, 160-165.) szállt ki a helyszínre, aki október 17-18-án 3 sírt mentett meg a csendőrlaktanya mellett fekvő gyümölcsösben. A földmunka során előkerült, 60 cm mélységben fekvő sírt már félig kibontott helyzetben találta, ez 3,5 méterre feküdt a ház melléképületeitől. Ettől 1,5, illetve 5 méterre további két sír került elő, melyek egy sort alkottak. A sírok leletei Budapestre kerültek. Ásatási beszámolójában Fettich felhívta a figyelmet arra, hogy a temető nem zárult le e sírok feltárásával, annak kutatása tovább folytatható. Erre néhány év múlva, 1942-ben került sor. A lehetőséget az Országos Magyar Történeti Múzeum és a Teleki Pál Történettudományi Intézet közös programja teremtette meg, melynek célja a Nyugat-Dunántúl Árpád-kori településtörténetének vizsgálata volt. A kutatási program keretein belül július folyamán Bottyán Árpád (Kápolnás 2006) és Nemeskéri János (Ery 1991) dunántúli tanulmányutat tett, ennek során került figyelmük előterébe a rusovcei/oroszvári temető, s merült fel a lehetősége, hogy a Sőtér által részben feltárt temetőt hitelesítsék, illetve annak kutatását folytassák. A program kiterjedt további ásatásokra is, így Sopronbánfalván 1942. október 24. és november 4-e között (Bottyán - Nemeskéri 1942), Sorokpolányban pedig már 1941 nyarától kezdődően (Nemeskéri 1943) is kutattak, de ehhez a munkához kapcsolódva került sor Csempeszkopácson (Kiss 2000, 22.) és Hegyeshalom belterületén (Nemeskéri 1943, 317.) is egy-egy Árpád-kori temető részletének megmentésére. Ezek a feltárások tekinthetők az ország első tervszerű ásatásainak (Mesterházy 1968,169., 1. j.), ami a rusovcei/oroszvári temető tudománytörténeti jelentőségét is emeli. A program kereteiben megindult továbbá a nyugat-dunántúli múzeumok korabeli leletanyagának fényképes kataszter jellegű összeállítása is. A terepi munka 1942. augusztus 12-én kezdődött Nemeskéri János vezetésével. Nemeskéri először a Schneemayer-féle kertben dolgozott, itt három kutatóárok segítségével megtalálta a Fettich által 1938-ban feltárt sírok helyét, továbbá ezek közelében öt ÉK-DNy-i, ÉNy-DK-i, illetve É-D-i irányú kutatóárkokkal sikerült feltárnia egy negyedik temetkezést is. Bottyán Árpád augusztus 17-én kapcsolódott be a munkálatokba. Mivel a Schneemayer kertben folytatott munka csupán korlátozott 123 T
