Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Aszt Ágnes: Ad Flexum környékének régészeti adattára
ÁSZT AGNES AD FLEXUM KÖRNYÉKÉNEK RÉGÉSZETI ADATTÁRA Ászt Ágnes AD FLEXUM KÖRNYÉKÉNEK RÉGÉSZETI ADATTÁRA El nem feledett kincsekkel egy el nem felejthető ember emlékére, akit Moson megye földje végleg befogadott. Nyugodj békében, Eszter. Bevezetés Moson megye 1882-ben alapított múzeumának történetéről már számos tanulmány napvilágot látott, ugyanígy ismert — és feldolgozott — egyes gyűjteményeinek fejlődése, gyarapodástörténete is.1 Nem maradt, nem maradhatott ki ezekből a feldolgozásokból múzeumunk legnagyobb, s kezdetektől fogva működő gyűjteménye sem: a régészeti. (Ászt 2007, 84-103.) Mindeddig azonban — eltekintve Ivánfi Ede első kisebb, 28 lelőhelyet bemutató összefoglalásától (Ivánfi 1883) illetve Sőtér Ágost 1898-ban kiadott millenniumi áttekintésétől (Sőtér 1898) — nem volt lehetőség gyűjtőterületünk komplex topográfiai igényű bemutatására. Összefoglalásában Sőtér az akkori Moson vármegye 61 települése közel felének, 27-nek a lelőhelyeit mutatja be (egy-egy településen alkalmanként 2-3 lelőhelyet is). A tárgyalt lelőhelyek nagyobbrészt római koriak (17), ám ezeknek csupán fele (8) tartozik napjainkban is a gyűjtőterületünkhöz. Ugyanez a megállapítás tehető, ha az egyes kronológiai horizontokat vizsgáljuk, ilyen jellegű átfogó tanulmányok Sőtér Ágost munkássága óta nem jelentek meg. Sőtér 1888-ban foglalta össze önálló cikkben a Moson megyei római leleteket (Sőtér 1888, 149-151.), tanulmányában 16 lelőhelyet mutatva be. Tárgyalt lelőhelyeinek mintegy fele (7) napjainkban már nem része a múzeumunk gyűjtőterületének. A jelenlegi gyűjtőterületünkről öt települést tárgyal, 1-3 lelőhely rövid bemutatásával. Gyűjtőterületünk római kori emlékeinek egy specifikus csoportját tárgyalja több tanulmányában Visy Zsolt, aki a pannoniai limes feltérképezése során a Carnuntum-Ad Flexum, az Ad Flexum, illetve az Ad Flexum-Gerulata útszakaszok katonai létesítményeit vizsgálta. (Visy 1995; Visy 1998) Egy tárgycsoporton — bélyeges téglák — keresztül Múzeumunk régészeti gyűjteményéből 7 lelőhelyet mutat be Lőrincz Barnabás, melyek közül jelenleg 3 tartozik a gyűjtőterületünkhöz. (Lőrincz 1980) Szintén a millennium tiszteletére kiadott munkában sorolja fel tételesen Sőtér Ágost a Moson megyei községek és magánszemélyek adományait, amelyekkel a régiségtár működni kezdett 1882-ben. (Sőtér 1898, 87-93.) A — többnyire bizonytalan lelőhelyű — 5168 tárgyból biztosan rómaiként azonosítható 462 darab, ám a tárgyleírás nélküli felsorolásban ennél nyilvánvalóan több lelet is származhat ezen időszakból. Sajnálatosan e tárgyak részben elvesztek, részben összekeveredtek a világháborúk alatt, modern feldolgozásuk csupán az 1950-1960-as években történt meg, amikor Pusztai Rezső teljes revízió alá vette a korai egyleti gyűjteményt. U
