Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840ES ÉVEKBEN A Rendelet értelmében a tanítót a helység, vagy a kegyúr (patronus), illetve pártfogó (protector) által jelölt három személy közül a kerületi tanfelügyelő (azaz az esperes) javaslatára a királyi főigazgató nevezte ki. A segédtanító alkalmazása ugyanakkor — a község, a kegyúr és a plébános egyetértésében — a kerületi felügyelő hatáskörébe tartozott. (Rendelet 61. §) Az új rendelkezéseket azonban nem mindig lehetett zökkenőmentesen átültetni a gyakorlatba. 1847 februárjában megürült Himodon a tanítói állás, mert a mester, Magyar János Bogyoszlóra szegődött. Szalontay György kapuvári esperes plébános, kerületi tanfelügyelő levélben tájékoztatta Deáky Zsigmond királyi főigazgatót, hogy az állásra négyen jelentkeztek: Balogh Mihály beledi, Molnár József gartai, Kiss Ferenc újkéri tanító és Szenkovits Elek babóti segédtanító. A közösség Kisst szerette volna alkalmazni („egész a gorombaságig kévánnya”), mert őt tartotta ajelöltek közül a legjobb énekesnek. Az uradalmi tiszt nem támasztott egyik jelölttel szemben sem kifogást, a helyi plébános pedig az első három jelentkezőt tartotta elfogadhatónak. „Egyedül a pórság nem tudja, vagy inkább nem akarja fejébe venni: hogy a mestert, kit ő fizet, nem ő választhattya kizárólag. A himodiakat fellovalta a bogyoszlói tanétó választása, a hol a bogyoszlóiak [annak ellenére, hogy Szalontay figyelmeztette a bírót és a plébánost a Rendelet 61. §-ára] sok iszogatások és corteskedések után ön hatalommal megszegődtek Magyar János himodi tanétóval és a szerződést ki is adták néki.”59 Ugyancsak szabályellenesen választották meg a vicai Schverits Alajost, mert Polák Ferenc beledi plébános ragaszkodott a „régi szokáshoz”. Harsányi Sándor esetében azért maradt el a hármas jelölés, mert elődjét, Magyar Jánost csak későn erősítették meg bogyoszlói hivatalában. Mivel mindketten rendelkeztek a Rendelet által megkövetelt képesítéssel és megfeleltek az előírt feltételeknek, ezen felül élvezték közösségük, plébánosuk és földesuruk bizalmát, Szalontay megerősítésüket kérte a főigazgatótól. Velük ellentétben Nagy Mártont a község képesítés nélkül nevezte ki Edvén. „Mint nője-hagyott, gazda asszonya miatt is neműképpen némellyek előtt gyanusá lett” személyt Szalontay nem ajánlotta a főigazgató figyelmébe, de „minthogy az edviek tanétókban nem válagathatnak”, ezért Deákyra bízta a végső döntést.60 Segédtanítónak csak azt lehetett kinevezni, aki elvégezte a tanítóképzőt, közülük tanító csak az lehetett, aki betöltötte 20. életévét és legalább egyéves segédtanítói gyakorlattal rendelkezett. (Rendelet 85. §) Nem taníthatott az, aki „képzettségéről eleve az illető Elöljáróságtól oklevelet s próbatétrőli bizonyítványt nem nyert; és Fölsőbbhelyről fölhatalmazva nincs”. (Rendelet 18. §) A tanítónak száznál több gyerek esetén segédtanítót (praeceptor) kellett fogadnia.61 Felettese egyházi személy volt, a helyi plébános, mint iskolaigazgató. 4.1. Jellemük, képzettségük AFüggelékben 35 olyan tanító szerepel, aki az 1840-es években a kapuvári esperesi kerületben működött. Társadalmi hovatartozásukat, származásukat tekintve közülük hatan nemesi sorból származtak. Általában a magyar mellett mindegyi87
