Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840-ES ÉVEKBEN tések szerint rosszul), de 1837-ben már rossz karban találták.17 Babóton az iskola szűk mérete és egészségtelen volta jelentett nehézséget.18 A plébános szavai szerint a zsúfoltság miatt a tanítók egészsége „a ki gőzölgés miatt szüntelen veszedelenben” forgott.19 Az épületet 1847-ben tűzvész pusztította el.20 Veszkényben az 1845/46. és az 1846/47. tanévben az iskola olyannyira szűknek bizonyult, hogy „a gyermekek többen öszve tudulva” voltak kénytelenek állni.21 Osliban az 1840-es évek közepén méltatlan körülményekről tudósítanak a jelentések. Az 1844/45- 1846/47. tanévekben szűknek bizonyult a tanterem („iskola szoba”), nem állt rendelkezésre megfelelő számú pad, a meglévőek keskenyek és írásra alkalmatlanok voltak.22 A himodi és a höveji iskola az 1830-as években jó, felújított állapotban fogadta a tanulókat. Jobaházán siralmas volt a helyzet: az 1830-as évek második felében a gyerekek régi, romos épületben, a tanítói lakrészben tanultak.23 A kisfaludi iskolából hiányoztak a padok, mivel a közösség nem gondoskodott azokról; maga az épület rossz karban állt.24 Mihályiban a ’30-as években az iskola szűkössége, alkalmatlansága több gyereket távol tartott a tanulástól, az 1845/46. tanévben pedig a padok hiánya nehezítette a tanítást.25 Vadosfán a tanítónak csak nyomorúságos körülményeket tudtak biztosítani. Páliban szűk és romos tanoda várta a gyerekeket a ’30-as évek elején.26 Tamásiban a ’30-as években az iskola bővítését, felújítását szorgalmazták.27 Az új iskola az 1836/37. tanévben készült el, de 1840-től kezdett szűkké válni. Ez akadályozta a tanítást, a „tanulókra nézve pedig egésségtelen” volt. A helyi plébános szorgalmazta, hogy építsék át az iskolát kétosztályosra, amit a helybeliek már 3 éve meg is ígértek. Főigazgatói felszólítást tartott kívánatosnak, hogy az elöljáróságot és a katolikus közösséget minél előbb rászorítsák az építkezésre.28 A tótkeresztúri plébános 1842-ben keserűen számolt be arról, hogy Németiben az iskolaház, mely már 3-4 éve romosán áll, lakhatatlanná vált, a végső összedőlés fenyegeti, ezért helyette újat kell építeni.29 A kapuvári egyházkerület alsó elemi római katolikus tanodáiról szóló, az 1845/46. tanévre vonatkozó ún. általános felügyelői értesítése szerint a kerületben a 24 iskolaépület közül 8-at találtak jó állapotban, 3 rossz karban volt, 13-at pedig középszerűnek ítéltek.30 2. Az iskolalátogatási hajlandóság Korjelenségnek számított a tankötelesek és a ténylegesen iskolába járók száma közötti szignifikáns különbség. A szülők nyáron arra kötelezték gyerekeiket, hogy maradjanak otthon, vigyázzanak kisebb testvéreikre vagy a család öreg tagjaira, legeltessék az állatokat, illetve maguk is vegyenek részt a mezei munkákban. Osliban (1846/47) a plébános keserűen állapította meg, hogy a „különlegeltetés miatt, melly itt igen divatos, sok iskolázható gyermek gyéren látogatja az iskolát s egyházat s vadul nő fel”.31 A plébánosok gyakran panaszkodtak arról, hogy míg az első (téli) félévben a gyerekek szorgalmasan látogatták az oskolát, addig Szent György napjától (április 24.) egyre inkább elmaradoztak. Előfordult, hogy a második félévet meg sem lehetett tartani a hiányzások miatt.32 A tanulmányi előmenetel szem-81
