Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK inte az iskolaházban ugyanaz a szoba szolgált tanteremként, amelyikben a tanító is lakott. Az 1829. évi egyházlátogatás idején — Jobaháza,12 Vadosfa és Vásárosfalu — kivételével már mindenhol különválasztották a tanulószobát/tantermet (cubile, cubiculum) és a tanítói lakrészt (,habitatio, cubiculum). Babóton, Kisfaludon, Mihályiban, Németiben és Tótkeresztúron kifejezetten megemlítették, hogy a tanítónak a lakószobán kívül konyha, éléskamra és istálló is a rendelkezésére állt. Az iskolához legtöbbször udvar tartozott, melynek bekerítéséről ugyancsak a fenntartó közösségnek kellett gondoskodnia.13 Az iskolaház felépítése, jó karban tartása és felújítása az illető katolikus közösségiek) (communitas) feladata volt. A kegyurak, közbirtokosok mint az iskola jótevői és pártfogói áldozatvállalásukkal gyakran osztoztak a költségek viselésében. Beledben például az építőanyagot gr. Cziráky Antal és gr. Esterházy József kegyurak biztosították. Himodon és Hövejen az épület felépítéséről az uraság (előbbi esetében a győri püspökség, utóbbinál a csornai premontrei prépostság) gondoskodott, míg az állagmegóvás és a felújítás a helyi közösség feladata volt. Mihályiban az iskola megépítéshez és felújításához szükséges költségeket a helyi földesurak és közbirtokosok viselték, a szükséges kézi és szekeres munkát a parasztok végezték. Kisfaludon hasonló módon a helyi közbirtokosok biztosították az építőanyagot, míg a jobbágyok a kézi és a szekeres munkával járultak hozzá az építkezéshez és a felújításhoz. A tótkeresztúri iskolaház felépítéséhez az építőanyagot a helységben legnagyobb birtokos csornai premontrei prépostság biztosította, a fuvarozást és a kézimunkát a tótkeresztúri és zsebeházi hívek végezték. Vadosfán a Barthodeiszky család ingyenesen egy elkülönített helyiséget biztosított iskolaként a tanító számára. A mester télen a hideg elől a remeteházba húzódott családjával és a tanulókkal együtt.14 A remeteházat később Barthodeiszky Mihály özvegye, Tóth Julianna vásárolta meg árverésen 400 forintért. 1841. április 5-én úgy rendelkezett, hogy a „remete ház pedig fennmarad, és fenn tartom a sz[ent] egyház gondviselője lakássára, mellyben vagy mester tartasson, ki a r[ómai] catholikus gyermekeket tanéttani fogja, vagy ha mester nem találkozna azon csekély fizetés mellett, mellyet a vadosfai kevés szám[m]al lévő catholikusok adandnak, akkor valamellyjó és Istent félő ember lakhassa, ki a sz[ent] egy háznak jó gondját viseli”.15 Az iskolaházak konkrét nagyságát a jegyzőkönyvekben nem örökítették meg. Legtöbb esetben a feljegyzések csak arra terjedtek ki, hogy a tanulószoba/tanterem megfelelő nagyságú-e a tanulólétszámhoz viszonyítva (Beled, Bogyoszló, Hövej, Kecöl, Osli, Tamási, Vág, Vica és Vitnyéd), vagy éppen zsúfolt (Babót, Kapuvár, télen Kisfalud, Mihályi, Páli16). Romos, düledező tanoda 1829-ben nem működött a kerületben, a tanítói lakások kényelmesek voltak. Egyedül Vitnyéden jegyezték meg, hogy a tanterem rendetlen. Kisfaludon télen a sötétség nehezítette a tanítást, Németiben a közelgő renoválás miatt az iskolaház üresen állt. Az egyházlátogatás óta az 1840-es évekig eltelt időben az épületek állagában bekövetkezett változásokról és időközben esetleg szűkössé vált méretükről az éves jelentések számolnak be. Bogyoszlón 1833/34-ben új, tágas iskola épült (a jelenőd
