Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
TAR ATTILA SZILARD GYŐRI PEREGRINUSOK NÉMETORSZÁGI EGYETEMEKEN 1694-1789 Adódik a kérdés, hogy mit tanultak diákjaink? Csak a győri fiatalok harmada estében rendelkezünk erről bejegyzéssel, összesen tehát 13 adatunk van. Hét diák a teológiai fakultásra iratkozott be (20%), 3 ifjú az orvosira (Göttingen, Halle), míg a filozófiai és jogi kar, valamint a göttingeni kameralisztikai tanszék 1-1 beiratkozást számlál. A teológiai kar elsősége egyértelmű, a protestáns diákok vallási képzésének befejezése, tökéletesítése csak külföldön történhetett meg, hisz a rövid ideig működött eperjesi akadémiát leszámítva erre itthon nem lett volna lehetőség.7 A többi adat nem elegendő releváns következtetések levonására, de az feltűnő, hogy már a győri diákok közt is van olyasvalaki, aki az államigazgatás tanának szenteli tanulmányait a fiatal göttingeni egyetem újonnan létrehozott kameralisztika tanszékén. (Tar 2004, 32.) Akadémiai fokozatszerzésről négy esetben tudunk. Ezek időrendben: Bartha Stephanus, 1726. november 20. Ph. Dr. Jéna Torkos Josephus, 1736. április 30. Mag. Wittenberg Nagy Georgius, 1739. december 7. Mag. Lie., 1741. október 30. M. Dr. Jéna Pillich Joannes Ferdinandus de, 1748. szeptember 30. M. Dr. Halle A fokozatszerzések viszonylag kis száma nem szokatlan. A hazai diákok főként azért mentek külföldi egyetemekre, hogy itthon megszerzett tudásukat tökéletesítsék, tapasztalatot szerezzenek, illetve kapcsolatokat építsenek. Csak egy kis részüknek volt ambíciója a fokozatszerzés. Ezen kívül anyagi helyzetük sem tette legtöbbször lehetővé, hogy a megfelelő hosszú ideig kint tartózkodjanak vagy a fokozatszerzéshez szükséges illetéket lefizessék. A peregrinusok túlnyomó többségének pontosan elegendő volt annyi plusz-tudás megszerzése, amivel egy jó állást tudott szerezni Magyarországra hazatérve, legyen ez tanári, hivatalnoki vagy egyházi. Csekély mintavételünkből mégis kitűnik, hogy legfőképpen az orvosi doktorátus megszerzése lehetett cél, mert 1777 előtt Magyarországon orvosi fakultás az egyetemen nem működött, így ilyen végzettséget egyértelműen csak külföldön lehetett szerezni. Számos tudós orvosunk doktorált Németország valamelyik egyetemén, főleg Halléban, Erlangenben, Göttingenben, Strassburgban vagy a berlini Collegium medico-chirurgicumban. Kiemelkedő életpályák Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem írnánk a híres, kiemelkedő karriert befutott győri peregrinusokról. Elsőként Schedius Lajos Jánost (Győr, 1768. december 20. - Pest, 1847. november 12.) említenénk, aki németországi tanulmányai után Pesten lett egyetemi tanár, és 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. (Zoványi 1977, 528.) A protestáns egyháztörténeti lexikon további négy személyt említ győri listánkról. Nézzük először a pietista bibliafordító, Torkos András fiait. Torkos Justus János 1699-ben született Győrött. Középfokú tanulmányait Besztercebányán és Po71
