Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK zsonyban végezte. Mindegyik esetben Bél Mátyás tanári tevékenysége alatt. 1715- ben három évre a hallei egyetemre ment, majd visszatért Besztercebányára. Itt két évig gyógyszerészettel foglalkozott, majd folytatta tanulmányait a hallei egyetemen. 1724-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Orvosi tudását — rövid nevelőtanári kitérő után — Pozsonyban és Győrött kamatoztatta. 1726-tól Komárom és Győr vármegyék tisztiorvosa, 1731-től gróf Pálffy Miklós nádor háziorvosa Pozsonyban. Végül 1740-től 1770-igPozsonyvárosfőorvosakéntdolgozott. (Szála 1997, 50-51.) Ugyancsak fontos megemlítenünk Torkos Józsefet (Győr, 1710. október 30. - Sopron, 1791. február 10.), aki besztercebányai gimnáziumi tanulmányok után Boroszlóban és Wittenbergben (1732-1736) tanult. (Szála 1997, 51-53.) Wittenbergben magisterré avatták, majd hazajött. Győrben prédikátor, conrector, majd hamarosan rektor lett. Teológusként segítette atyja bibliafordító munkáját, és az elkészülő pietista Újszövetség-fordításhoz előszót írt. Győrből 1749-ben mennie kellett, mert a győri evangélikus gyülekezet vallásszabadságát felfüggesztették. Innen Sopronba ment papnak. Jó ideig a sopron-vidéki német egyházmegyében viselt esperesi tisztséget. Számos történelmi és egyházi tárgyú mű írója, szerteágazó érdeklődése a polihisztorok közé emeli. Ismert a vitája a Sopronban tevékenykedő Ribini Jánossal. (Zoványi 1977, 651.) Bartha István evangélikus lelkészjelölt 1723 tavaszától kezdve legalább két évig Jénában tanult. Karrierjéről nincs adatunk, csupán annyi, hogy ismert jénai disszertációjának címe. (Zoványi 1977, 53.) Két magát győrinek valló diák következik, akik győri illetősége Győr vármegyével azonosítható inkább. Kiemelnénk Nagy István evangélikus püspököt, aki ugyan Bezi községben született 1728-ban, de 6 évig Győrben is tanult, és lehet, hogy ezért, származási helyként Győrt adta meg Wittenbergben.8 Külföldi tanulmányai után az ilyenkor szokásos egyházi pályát járta be: falusi lelkész, alesperes, majd főesperes, végül püspök, amit csak a második alkalommal, 1796-ban fogadott el. Nagy István 1812. április 19-én halt meg. Zoványi két művét is említi: Rambachnak Úr Jézusnak hét utolsó szavairól való elmélkedései (1-2. kötet, németből ford. Pozsony 1790); Az úrvacsorájához először készülőknek való tanítás (Veszprém 1800, 2. kiadás: Kőszeg 1839). A másik Győr vármegyei diák Bárány (Szeniczei) Pál (Felpéc, 1748. január 22. - Varsád, 1806. november 20.), Bárány János evangélikus püspök fia, aki hazai tanulmányai után Lipcsében és Halléban tanult 1770 és 1772 között. Az egyházi ranglétrán a főesperesi tisztségig jutott. Érdekesség, hogy veje volt Nagy István püspöknek. (Zoványi 1977, 48.) Több más peregrinusból is kitűnő lelkész vagy tanár vált Magyarországon. Ismeretes, hogy Raits Pál felsőlövői lelkész, majd soproni rekor lett. Raits Péter előbb soproni tanár és lelkész, ezt követően rektor. Németh Ádám pedig Meszlényben, ill. Felpécen lett az evangélikus gyülekezet pásztora. 72
