Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK tőségük volt a Charité-kórházban klinikai gyakorlatot végezni is. A német területen lévő állatorvosi iskolák közül a hannoveri volt az első, 1778-ból. Berlinben 1790- ben követte az orvosi iskolát az állatorvosi. Münchenben szintén volt orvosi iskola, 1772-től, az állatorvosi pedig 1790-ben létesült. (Rüegg 1996, 60.) A művészetek ápolására és tanítására talán még ennél is hamarabb jöttek létre főiskolák: Berlin 1694, Drezda 1705 (1764-ig), Stuttgart 1761 (-1764-ig), München 1770. Nem szabad elfelejteni a hercegi, fejedelmi székhelyeken (pl. Weimar, Karlsruhe) működő kisebb művészeti iskolákat sem. Az iskolaalapítási hullámba a műszaki tudományok is bekapcsolódtak, és 1716-ban Drezdában már van iskola a tüzérek képzésére, 1742-ben pedig a mérnökképzésre. Mérnökök képzése Berlinben 1776-ban, Münchenben 1780-ban kezdődött. Berlinben erdészeti képzés is indult 1770-ben, Münchenben 1790-ben, Stuttgartban 1772-ben. Berlinben mindez bányászati oktatással párosulva, de ebben nem első német földön, mert a Drezda melleti Freibergben 1764 óta zajlott a bányászati képzés — hamarosan már felsőfokú szinten. A század második felében elindultak az első kereskedelmi iskolák is: Braunschweigben 1745-ben, Hamburgban 1768-ban, Stuttgartban 1779-ben, Berlinben 1791-ben, illetve 1799-től Berlinben építészeket is képeztek. (Pedersen 1996, 469.) Ha végignézünk ezen az egyre széttagoltabbá váló felsőoktatási rendszeren, minimum két nagy tanulság fogalmazódik meg bennünk: 1. Megszületett az igény a középfokúnál magasabb szintű tanintézetek létesítésére az orvostan egyes gyakorlati területein, illetve a műszaki és művészeti képzésben. 2. A klasszikus középkori egyetem merev szerkezete és tanítási módszere miatt nem tudta saját keretein belül kielégíteni a felmerülő oktatási igényeket. Többek között ez utóbbi tapasztalat alapján állapították meg többen is a kortársak, később a történészek közül az egyetemek XVIII. századi válságát,3 amiről majd még később szó lesz. Győr iskolái a XVIII. században Győr, az ezer éves iskolaváros a korai újkorban sem szűkölködött iskolákban és tudásra vágyó ifjakban. Nem sokkal azután, hogy a keresztény csapatok visszavették Győrt a törököktől (1598), a székesegyházi iskola a jezsuiták irányítása alá került (1627). (Mészáros 1981, 444.) Az országban sorra alakultak a jezsuita gimnáziumok. Számuk a XVIII. században elérte a 24-et. Egyeseket közülük akadémiává fejlesztettek, többek közt a győri gimnáziumot is 1745-ben. Ez a gyakorlatban filozófiai és teológiai fakultások alakulását jelentette. A győri filozófiai fakultáson a XVIII. század közepén 220-250 fő között mozgott a diákok száma. (Mészáros 1981, 445.) A németországi peregrináció (egyetemjárás) szempontjából azonban fontosabb megemlítenünk, hogy Győrben is alakult evangélikus gimnázium. A Nyugat- és Felső-Magyarországon egyre nagyobb számban létrejövő evangélikus tanintézetek közül kiemelkedett Eperjes, Lőcse, Késmárk, Sopron és Pozsony. (Mészáros 1981, 564.) A győri gimnázium a XVIII. század elején a hazai pietizmus egyik fellegvárává vált. III. Károly és Mária Terézia kormányzata erre azonban nem volt tekintettel, amikor lépésről lépésre korlátozta az evangélikus iskolák működését. 68
