Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
TAR ATTILA SZILARD GYŐRI PEREGRINUSOK NÉMETORSZÁGI EGYETEMEKEN 1694-1789 Tar Attila Szilárd GYŐRI PEREGRINUSOK NÉMETORSZÁGI EGYETEMEKEN 1694-1789 A német felsőoktatási rendszer a XVIII. században A XVIII. század elején 28 kisebb-nagyobb egyetem működött a német tartományokban, ha nem számoljuk ide a Habsburg-területeket.1 Ezek közül legutoljára az első felvilágosult egyetemnek számító hallei egyetemet alapították, 1694-ben, amely azonban a XVIII. század elején már a legtöbb hallgatót tudhatta magáénak a birodalomban. A század folyamán több új egyetem is létesült, noha nem annyi, mint korábban. Időrendben haladva az első a sorban a Habsburg-uralkodó által alapított breslaui universitas volt 1702-ben. Mérföldkőnek számít az 1737-ben alapított göttingeni egyetem, amely az első nem alapítványi, hanem állami pénzből finanszírozott német főiskola volt, deklarált tanítási szabadsággal és cenzúramentességgel.2 Ezt követően a helyi tartományi fejedelem hívta életre Fulda (1734), Erlangen (1743), Bützow (1760), Münster (1780), Stuttgart (1781) és Bonn (1784) egyetemét — azaz az ún. Landesuniversität-eк hulláma még ebben az évszázadban is tartott. (Müller 1990,64.) Az eredmény egy egyetemekkel jól ellátott ország lett, ám maga az egyetemhálózat területi egyenetlenségeket mutatott. Sűrűn álltak az egyetemek Freiburgtól északkeletre a württembergi és bajor területeken, Hessenben, a Rajna mentén, Szászországban és Türingiában. Fehér foltnak számított azonban az északi alföld Hollandiától az Odera folyóig. Wittenbergtől a Balti-tengerig kellett utaznia annak, aki újabb egyetemet (Kiel, Rostock, Greifswald) akart találni. Mégis nehezen elképzelhető, hogy olyan nagyobb, részben kereskedő-, részben iparvárosok, mint Hannover, Braunschweig vagy Berlin hosszabb ideig felsőoktatás megtelepedése nélkül maradtak volna. Ugyanakkor elérkeztünk abba az időszakba, amikor már nemcsak az egyetemek adtak felsőfokú képzést. Egyes vezető elmék az akadémiákon tevékenykednek, ahol a tudományos kutatás végre elismerést nyert. 1700-ban jött létre a berlini, 1751-ben a göttingeni, 1759-ben pedig a müncheni tudományos akadémia. (Eulenburg 1994,137.) Különösen a század második felében alakultak olyan speciális főiskolák, amelyek felsőfokú szakirányú vagy olyan ismereteket oktattak, amelyek klasszikus egyetemekre egyelőre nem nyertek bebocsátást. A nyilvánosság érdeklődése a praktikus és a hasznos ismeretek felé fordult. A kor divatos tudománya a kameralisztika, amire 1774-ben Kaiserslauternben, 1784-ben Mainzban, 1789-ben Marburgban hoznak létre felsőbb iskolákat, 1798-ig pedig összesen 25 kameralisztika-tanszéket az egyetemeken. (Müller 1990, 61.) 1710-ben Drezdában orvosi, 1748-ban sebészi, 1780-ban pedig állatorvosi főiskola létesült. 1713-ban Berlinben anatómiai „theater” alapítására került sor, ami katonai sebészek képzésére szolgált. 1724-ben ezt I. Frigyes Vilmos király Collegium medico-chirurgicum szintre bővítette, amivel egyfajta önálló orvosi fakultást hozott létre a német egyetemi hálózaton belül. Kezdetben katonai sebészek képzése volt a cél, de hamarosan megnyitották az intézetet a civilek számára is. A diákoknak lehe-67
