Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
J I ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK 12-17.; Eibner-Persy 1980, 81-84.) A keltezés alapját a kerámiában szórványosan fellelhető urnamezős párhuzamok, néhány fémtöredék és egy kéthurkos ívfibula jelenti. A késő urnamezős jegyeket viselő kerámia előfordulása azonban nem biztos, hogy alkalmas a leletegyüttes abszolút kronológiai helyzetét alátámasztó bizonyítéknak, mert a két kultúra — az urnamezős és Hallstatt-i kultúra — Sopron-Burgstallon olyan szorosan követi egymást, hogy előfordulhatnak átfedések. A Patek Erzsébet által legidősebbnek tartott 81. sz. tumulus széléről került elő egy kardmarkolat, és egy ívelt hátú kés töredéke, melyek alapján a sírt Patek a VIII. sz. második felére keltezte. (Patek 1980, 93.) Mivel a halomsír nem feküdt messze az urnamezős kultúra településétől, elképzelhető, hogy e tárgyak a halom földjével együtt kerültek a sír szélére, mint ahogy a biztosan HC korú sánc földjéből is előkerült néhány fémtöredék, mely az urnamezős kultúrához tartozott. (Patek 1976, 7.) Tehát e tárgyak előfordulása nem nyújt biztos kronológiai támpontot, csak a temetkezések ante quem-jét adják. Ugyanez még fokozottabban érvényes az Eibner- Persy által publikált régi leletanyagra. A 224. sír mellékletei között előkerült egy kéthurkos ívfibula, mely szilárd támaszát képezi a sír keltezésének. (Patek 1980, 95.) A fibula analógiáját Patek Erzsébet az S. Gabrovec által a Ljubljana Ilb. fázisból közölt leletegyüttesben vélte megtalálni. (Patek 1980, 93.; Gabrovec 1976, 593., 3. t. 18.) A két fibula között azonban lényeges különbségek fedezhetők fel. A ljubljanai példány íve sima, a Burgstallról származóé pedig bordázott, s e különbség alapján mindkét fibula másmás típust és kronológiai szintet képvisel. A burgstallival megegyező típusú fibulát közölt B. Terzan és N. Trampuz a Santa Lucia Ic fázisból, mely a szlovéniai kronológia szerint megfelel HC2 és HD1 elejének, s a Kr. e. VII. sz. második felét és a VI. sz. elejét jelenti. (Terzan - Trampuz 1973,424-425.) Ez teljesen ellentmond Patek Erzsébet keltezésének, és szöges ellentétben áll a kora vaskori leleteinkre alkalmazott abszolút kronológiával. Ennek a problémának a megoldása mindenképpen szükségessé teszi az e korszakból ismert összes leletanyagunk felülvizsgálatát, és a kronológiai rendszerünk újbóli átgondolását. Ezekre a feladatokra e dolgozat kereteiben nem vállalkozhatunk, csupán néhány megjegyzést kívánunk tenni: 1. A Dunántúlon az urnamezős kultúra Hallstatt-kultúrává alakulása csak kivételes esetben figyelhető meg (Sopron-Burgstall és talán Visegrád). Érdekes, hogy a Pécs-Jakabhegyről származó legnagyobb HB3-ra keltezhető leletegyüttesünkben semmilyenjegyek nem fedezhetők fel, melyek a Hallstatt-kultúra irányába mutatnának. 2. A Hallstatt-kultúra területünkön már teljesen kifejlett formában jelent meg. 3. A Dunántúlon a Hallstatt-kultúra megjelenésében a szomszédos területekhez képest fáziseltolódás tapasztalható, s részben talán ez magyarázza a HD jellegű leletanyag hiányát is. 4. Semmi sem indokolja területünkön a HC1-C2 felosztás használatát mindaddig, amíg nincsenek kidolgozva a leletanyagunk szétválasztásának kritériumai. A fentiek értelmében a nagybaráti tumulusok temetkezéseit a HC periódusra, a Kr. e. VI. sz. első felére keltezzük. ”* A kéziratot sajtó alá rendezte: Ilon Gábor. 28
