Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
I FIGLER ANDRÁS WXSTATT-KORI HALOMSÍROD kapcsolat meglétét egy későbbi korszakban igazolják Bohn Péter vizsgálatai. (Bohn 1964, 247.) A tabáni kelta leletanyag elemzésénél egy minden kétséget kizáróan Passau környékéről származó grafitrögöt sikerült azonosítani. (Bohn 1964, 247.) Ha a későbbiekben egyértelműen tudjuk is majd bizonyítani ennek a kereskedelemnek a meglétét, akkor sem szabad ezt túlértékelni. Ez ugyanis csak lehetőséget ad egy kapcsolat bizonyítására, de nem adhat teljes magyarázatot azokra a kulturális összefüggésekre, amelyek a két terület között fennálltak. Problémát jelent a nagybaráti halomsírok pontos kronológiai helyzetének meghatározása is. A temetkezésekből eddig előkerült tárgyak között nincs olyan, amelyet egyértelműen lehetne keltezni. A thrák-kimmer típusú lószerszámok használata elsősorban a HC időszakra jellemző, de belenyúlik a HD-be is. (Kossack 1954a, 124.) Biztosabbnak látszó támpontot jelent, hogy Novo Meston a háromlábú bronzüstöt tartalmazó sírból, az I. sz. halomsírunk peremes korongjaihoz hasonló bronzkorong, illetve tüskés előlapú, körlábú gombok kerültek elő. (Gabrovecz 1968, 147.) A sírt Gabrovec észak-itáliai analógiák alapján Este IIc, Este II/III. átmeneti periódussal állította párhuzamba, ami megfelel HC2-nek, és az abszolút kronológia szerint a Kr.e. VII. sz. végét, VI. sz. elejét jelenti. Ezek alapján a nagybaráti halomsírok HC2 periódus időszakára keltezhetők. Nehéz azonban eldönteni, mit is jelent pontosan a HC2 a dunántúli kora vaskori leletanyag szempontjából. A HC1-C2 szétválasztása, és abszolút kronológiai helyzetének meghatározása G. Kossack nevéhez fűződik, aki ezt a bajorországi leletanyag alapján végezte el. (Kossack 1959,12-56.) A Dunántúlon nem tudjuk a két periódust egyértelműen elkülöníteni, és a problémát növeli, hogy HD leletanyagot úgyszólván alig ismerünk a területről: csak Sopron környékén (Jerem 1981), a Dunakanyarban (Kemenczei 1977, 70.) és a Dél-Dunántúlon (Jerem 1968) található számottevő leletegyüttes. A magyarországi Hallstatt-kronológia lényegében a dél-német és újabban a szlovéniai kronológiai rendszer átvételén alapszik, és nem veszi figyelembe a dunántúli Hallstatt-kultúra fejlődésének esetlegesen eltérő vonásait. 1. Marácz Borbála a pécs-jakabhegyi ásatásokról szóló előzetes jelentésében közölte a tumulusokból származó mellékleteket. (Marácz 1979; Marácz 1979a.) A leletanyag analógiáit a szlovéniai urnamezős kultúra Maria Rast-i és dalji csoport kései leletei között találta meg. (Marácz 1979, 90.; Marácz 1979/a 151.) A temetkezéseket a dél-német kronológia szerint HC1 periódusra, azaz Kr. e. 750-650 közé keltezte, és a korai Hallstatt-kultúrához sorolta. (Marácz 1979,90.; Marácz 1979/a 151.) Véleményünk szerint a leletanyag semmilyen kapcsolatot nem mutat a Hallstatt-kultúra emlékanyagával, s ezért nem is lehet e kultúra hagyatékának tekinteni. Viszont éppen Marácz mutatta ki a leletegyüttes kapcsolatait a délkelet-alpi késői urnamezős kultúra emlékanyagával, s ezt elfogadva a jakabhegyi temetkezéseket a késő urnamezős kultúra hagyatékának tekintjük. Az analógiák alapján a temetkezések a relatív kronológiailag párhuzamosak a szlovéniai Podzemelj I. fázissal, mely megfelel a HB3 második felének, és a szlovéniai kronológia szerint Kr.e. 750-700 közé keltezhető. (Gabrovecz 1966, 5-26.; Frey - Gabrovecz 1971, 199.; Gabrovecz 1976, 594.) 2. Sopron-Burgstall legkorábbi halomsírjait Patek Erzsébet és A. Eibner-Persy a HB3 időszakra helyezi, és a Kr. e. VIII. sz. végére keltezi. (Patek 1980, 100.; 1982, 27
