Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
ARRABONA 2010. 48/2. TANULMÁNYOK Összefoglalás Az értékelést megnehezíti, hogy a halomsírokból előkerült leletanyag csak töredékét jelenti a temetéskor sírba helyezett tárgyaknak. A legteljesebb inventárnak az I. sz. halomsírból származó mellékleteket tekinthetjük. A kutatás már régebben elkülönítette a női és a férfi sírokra jellemző mellékleteket. (Kossack 1959, 99-103.; Frey - Gabrovecz 1971, 198.; Kaus 1974-75,107-108.) A többfejű tű, avasbalta, a fenőkő arra utal, hogy a sír férfi temetkezést tartalmazott. Minden bizonnyal előkelő személy lehetett, mint ahogy a temetkezés módja (nagy földhalom, kamrás halomsír, kocsitemetkezés) és a mellékletek száma mutatja. Egyenrangúnak tekinthető a Dunántúl többi, gazdag melléklettel eltemetett személyt tartalmazó halomsírjával. A legtöbb hasonlóságot Somlyóvásárhely I. sz. halomsírja mutatja (temetkezési rítus, mellékletek). A dunántúli kora vaskori temetkezések — miként erre már korábban Horváth Attila is rámutatott (Horváth 1964, 247.) — sok tekintetben szoros kapcsolatot mutatnak a dél-bajorországi és csehországi (Bylany-kultúra) egykorú halmos temetkezéseivel. E kapcsolatot a kutatás ez idáig nem tudta értelmezni, mivel a közbeeső területek jóval kevesebb rokonságot mutatnak a mi leletanyagunkkal. A kora vaskori kapcsolatok vizsgálatánál kutatásunk mindeddig figyelmen kívül hagyott egy fontos tényezőt, mégpedig azt, hogy a Hallstatt-kori temetkezésekből előkerülő kerámia anyaga nagy mennyiségű grafitot tartalmaz, és a grafit csak bizonyos területeken található Európában. A gyengén kiégetett kerámiának — ami egyébként általában jellemző a korszak sírmellékleteire — nagyfokú tűzállóságot, szilárdságot, folyadékkal szembeni ellenállást biztosított a grafittartalom. (Bohn 1964, 247.) A grafit felhasználása idegen a területünkön korábban élt kultúráktól, tehát ezt a szokást, technológiát csak a Hallstatt-kultúra terjesztői hozhatták magukkal. Mivel a Dunántúlon grafitlelőhelyet nem ismerünk, biztosra vehető, hogy kereskedelmi úton jutott el hozzánk. Jelenleg a következő grafitlelőhelyeket ismerjük: Sasca Montana (Szászkabánya), Petrozsány (Bánság), Szebeni havasok, Persányi hegység (Erdély), Wiesenthal (Cseh-Szász Erchegység), Diendorf, Passau környéke (Bajorország). (Bohn 1964, 247.) Nem tudni azonban, hogy a felsorolt lelőhelyek mindegyikén folyt-e kitermelés már a kora vaskor idején, de figyelemre méltó tény, hogy a Passau környéki grafitos képződmények felszíni előfordulások, tehát már korábban is könnyűszerrel hozzáférhetők voltak. (Bohn 1964, 247.) Figyelembe véve továbbá azt is, hogy a passaui grafitelőfordulás a területünkhöz legközelebb eső jó minőségű nyersanyaglelőhely, és a Duna, mint a közvetlen vízi szállítás lehetősége is előnyt biztosított, arra gondolhatunk, hogy Dél-Bajorország területével a grafitkereskedelem az egész korszak folyamán állandó, közvetlen kapcsolatot jelentett.“ Sajnos nem áll rendelkezésünkre anyagszerkezeti összehasonlító elemzés a kora vaskori kerámiáról, ami esetleg egyértelműen alátámasztaná felvetésünket, de a kereskedelmi Fontos és előremutató meglátás volt ez akkor (1983), s a kérdés a mai napig nem veszített aktualitásából. Lásd ehhez Szőllősi Szilvia - Havancsák Izabella - Bajnóczi Bernadett et alii: Archeometriai vizsgálatok szerepe a kelta grafitos kerámiák régészeti interpretációjában. Role of archeometric analysis in the archaeological interpretation of Celtic graphitic pottery. In: Ilon G. (szerk.) МПМОЕ VI. Őskoros kutatók VI. összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Kőszeg, 2009. március 19-21 .Proceedings of the 6th meeting for the researchers of prehistory. Raw materials and trade. Szombathely, 2009. 385-400.— Ilon Gábor megjegyzése
