Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
FIGLER ANDRÁS 3TATT-K0RI HALOMSIF meglévő töredéknek is hiányzik a szára, de Börzsönyi részletes leírásában sem említette. Feltételezhető, hogy sima szárúak voltak. Gabrovec szerint a Faltenwehr-rel ellátott, erősen tagolt — általa barokkosnak nevezett — szárú tűk későbbi típust képviselnek. (Gabrovec 1968, 178.) Véleményünk szerint a Faltenwehr megléte vagy hiánya nem jelent kronológiai jelzőt. Faltenwehr-es tű került elő a Casa di Ricovero 235. sírjából (Frey 1969, 6. t. 9.) és egy ezzel csaknem megegyező példányt ismerünk a szentlőrinci temető 32. sírjából. (Jerem 1968) Frey a Casa di Ricovero 235. sírt Este II/b-re (Kr.e. VII. sz. első fele) datálja (Frey 1969, 24.), míg Jerem a szentlőrinci temetőt a Cartosa fibulák alapján HD3 időszakra helyezi (Jerem 1968). Ugyancsak ezt támasztja alá, hogy Byci skálán a két típus együtt fordul elő. (Rihovsky 1979, 235.) A Nagybarátin elkerült kapocshoz hasonlót a Hallstatt-kori emlékek között nem találunk. Gyakori mellékletei a kor temetkezéseinek a fémből készült lemezövek. (Kromer 1955; Kossack 1954a; Staré 1955) Börzsönyi is említi, hogy az I. sz. tumulusból trébelt bronz lemezdarabok kerültek elő, s ezek alapján a kapocs valószínűleg a bronz lemezövhöz tartozott. (Börzsönyi 190, 249.) Leletegyüttesünk karos vasbaltája általános, nagyon hosszú életű formát képvisel, mely Európa nagy részén használatos volt. (Schüle 1969, 20-23.; Podborsky 1970, 179.; Tonceva 1980, 78-79.) Valószínűleg a Közel-Keletről származik. (Schüle 1969, 21.; Podborsky 1970,179.; Tonceva 1980, 79.) Korai formái megtalálhatók a Fekete-tenger partvidékén. A Kárpát-medencében a thrák-kimmer típusú lószerszámokkal együtt jelent meg. (Podborsky 1970,179.) Európa más részeire a Földközi-tengeren keresztül is eljuthatott, mert korai formái előkerültek Itáliában és az Ibériai-félszigeten is. (Schüle 1969, 22.) A nagybaráti példány analógiáit több dunántúli kora vaskori temetkezésben megtaláljuk: Kismező (Lázár 1951,40.), Vaszar (Mithay 1980, 57.), Somlyóvásárhely (Gallus - Horváth 1939, LXI. t.). Szintén gyakori a Hallstatt-kori temetkezésekben a kisméretű, ívelt hátú, nyéltüskével ellátott vaskés. Előzményei a késő bronzkorba nyúlnak vissza. A Bylanykultúra gazdag halmos temetkezéseiben mindig ételmelléklet (állatcsont) mellett kerültek elő. (Dvorak 1938) A Dunántúlon ismert Sopron-Burgstall (Patek 1972, 127.; Patek 1976, 15.), Szilágysomlyó (Horváth 1969, 122.), Vaszar (Horváth 1969,127.), Szalacska (Kabay 1960), Középrépáspuszta (Nagy 1939) és Halimba (Lengyel 1959) kora vaskori temetkezéseiből. A fenőkő is a korszak gyakori sírmellékletei közé tartozik. Mint ahogy erről már az előzőekben szó volt, övre akasztva hordták. A nagybaráti példányok függesztő nélkül kerültek elő. A Dunántúlon csaknem valamennyi kora vaskori temetkezési helyen megtaláljuk őket. 25
