Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK maadást, a tisztább rajzot vagy egyes szcénák „táblaképszerű” komponálásmódját. (Garas 1960,102-103, 105-107, 129-130.; Dachs 2003,1.120-121.) A tematikus újdonságok közül elsősorban a nemzeti történelem alakjainak és jeleneteinek hangsúlya kapott figyelmet. (Galavics 1971, 20.; Haberditzl 1977, 356-357.; Dávid 1999,118.; DaCosta Kaufmann 2005, 70.) A művészi feladat nem volt egyszerű: a középkori eredetű háromhajós, összetett térben többféle műfajt és témát, elbeszélő-történeti és triumfális-allegorikus ábrázolásokat kellett egységes ciklussá formálni. (Jernyei Kiss 2009, 52-56.) A szentély grisaiZZe-falképeinek restaurálása, 1934 A freskók állapotának romlásáról és helyreállításuk kezdeményezésről a fennmaradt forrásanyagban legkorábbról az 1920-as évekből találunk adatokat.5 Ekkorra a szentély grisaille képeinek kötőanyaga olyannyira meglazult és a felhordott festékréteg oly mértékben porózussá vált, hogy nem csupán érintésre, hanem már hívásra is peregni kezdett. 1925-ben a székeskáptalan a Műemlékek Országos Bizottságával való egyeztetés után Gróh Istvánnal, az Iparművészeti Iskola rektorával kötött szerződést a restaurálási munkákra.6 Az állvány megépítése, a képek közelebbi vizsgálata után azonban Gróh a műveket menthetetlennek ítélte: „mivel nemcsak a kötőszerv erőtleneden: el, de a festékek is, elsősorban a melegbarnák, maguk is vegyi bomlást szenvedtek.”7 Fetser Antal püspök a helyzetbe akkor belenyugodván a festmények lefényképezését rendelte el.8 Hamarosan a MOB megbízásából a székesegyházban szemléző Szőnyi Ottó a többi Maulbertsch-freskó állapotát is „romlatagnak” ítélte. A Bizottság 1927. október 13-i ülését követően levélben kérte a püspököt a restaurálás megkezdésére Veress Zoltán festőművészt ajánlva annak irányítására.9 A következő évben Szőnyi részletesebb beszámolót is küldött Győrbe, rámutatva a mennyezetfestmények aggasztó állapotára: „A mennyezeti képekről rétegekben válik le a festés, ami sokkal veszedelmesebb, mint a szentélyben levő két grisaille-festménynek poriadása, mert, ha idejekorán meg nem gátoltatik a réteges mállás, a képfelületet keresztül-kasul átható repedések mentén mindenütt lehullik a festés, éspedig rohamosan. Ez a lemállás olyan mérteket ölthet, hogy a festmények teljes megsemmisülésével egyenlőnek tekinthető és megszűnik minden lehetősége egy, a műemlékvédelem szempontjai szerint végrehajtandó restaurálásnak.”10 Annak ellenére, hogy a püspök a káptalan javaslatára — amely rendkívül rossz anyagi helyzetére hivatkozott11 — a restaurálás megkezdését elutasította, a MOB továbbra is igyekezett meggyőzni őt. Az újabb szemle során ugyanis kiderült, hogy a mellékhajók falképei is igen rossz állapotban vannak: „.. .a romlás egy év óta nagy mértékben terjedt, és már olyan helyek is vannak, a festményeken, amelyeket már nem borít festékréteg, hanem a pusztulás a vakolatig hatolt. Több helyen pedig a festékréteg lemállóban van. Ha most hajtatnék végre a restaurálás, akkor is elkerülhetetlen lenne ugyan a festmény eredeti jellegét veszélyeztető kiegészítő munka, de legalább nem nagy mértékben kellene ecsettel beavatkozni. Ellenben a munka elhalasztása esetében valószínűleg lehetedenné válik a falfestmények karakterét megőrző, tehát csak 246
