Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
JERNYEI KISS JANOS A GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ MAULBERTSCH-FRESKÓINAK... Jernyei Kiss János A GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ MAULBERTSCH-FRESKÓINAK RESTAURÁLÁSTÖRTÉNETE1 Maulbertsch Ka l kfres /co-festészete A XVIII. században a freskó kifejezést tág értelemben, a falfestés megnevezésére használták. Ezt tapasztalhatjuk a hazai barokk mennyezetfestészet korabeli forrásaiban is, holott klasszikus bounfrescót — amelynek vízzel kevert pigmentjeit kötőanyag nélkül viszik fel a nedves, meszes vakolatra — kivételes nehézségei miatt e korszakban az Alpoktól északra nemigen festettek. Sokkal jellemzőbb volt az ugyancsak friss vakolaton alkalmazott Kalkfresko technika, amelynek lényegét a mésszel kevert freskófesték használata jelentette. (Koller 2003,327.) Az elnevezés ugyan új keletű, Paul Philippot szóalkotása, ám а XVIII. században is találunk példát a körülírására: Maulbertsch loukai és prágai mennyezetképeiről szóló korabeli tudósításban a „Kalckmahlerey in Freßko”, illetve a „in Fresko dargestellten Kalkmalerey” terminusok szerepelnek, (a szövegeket közli: Möseneder 1993) Ez az eljárás számos előnnyel járt: mindenekelőtt sokkal világosabb, ragyogóbb színhatást lehetett elérni vele, és a festéket mésztartalma okán fedő jelleggel, pasztózusan tudták felhordani, aminek eredménye az olajfestéshez hasonló, gazdagon modellált, plasztikus felület volt, amely megőrizte az ecset nyomát. Alia prima jellegével ez a technika kétségtelenül összhangban állt a korszak esztétikai elvárásaival is, amely igen nagyra értékelte a virtuozitást, az irracionális és spontán festői megnyilatkozást. A napi varratokban készülő mészfreskófelületet száradás után különféle szekkó eljárásokkal fejlesztették tovább. A korabeli leírások szerint az enyv, tempera vagy kazein anyagú szekkófestéket különféle kötőanyagokkal és ecsettechnikával (pontokban, foltszerűen vagy sraff írozva) vitték föl. A szekkó módszerű ráfestést jellemző módon arra használták, hogy a színeknek a száradás miatt bekövetkező, előre nem látható módosulásait kiigazítsák, illetve hogy felhordják a vízben nem oldható pigmenteket és a mélyebb tónusokat. A festett felület végső korrekciójára már а XVI. század óta alkalmaztak pasztellkréta retust is. Maulbertsch Kalkfresko-festészete az anyagok használatában és azok felvitelének módjában egyaránt páratlan virtuozitást mutat. A fantázia szabad áramlása, kötetlen, rögtönzésszerű komponálás és kidolgozás jellemezte művészetét. Nem készített részletes vázlatokat, tartózkodott az előre rögzített formáktól, a freskók előkészítéséhez nem használt kartonokat, hanem szabadon felvitt ecsetrajzzal magán a mennyezeten vázolta fel a teljes kompozíciót.2 Az 1770-es évektől keltezhető kései korszakának technikai gazdagságát ma leginkább talán az innsbrucki Hofburg nagytermének mennyezetén csodálhatjuk meg, amelyet Mária Terézia megrendelésére 1775-76-ban festett ki. A megbízás nagy presztízse okán a festő különös gonddal irányította a munkákat, az anyagok kiválasztását és a kivitelezést, így minden tekintetben igen magas kvalitású mű született, amely a mai napig szinte kifogásta243
