Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a cimbalom szavunk legkorábbi emléke az 1416-ból, a bécsi kódexből ismert „énecletec ifténnc cimbalamocban” alakban. Azonban valószínűsíthető, hogy itt még nem az ütött húros hangszertípust jelöli a terminus, mert a latin eredetű cymbalum kifejezés eredetileg tányérszerű ütős hangszert jelölt, amely a görög yvpßaXov „cintányér”-t jelölő kifejezésig vezethető vissza, és amely a görögxwßy „ivókehely, tál” jelentésű alapalakból képződött. (TESZ I. 1967, 436.) A görög xwß4 viszont a szanszkrít khumba „vizesedény” jelentésű szóra vezethető vissza. (Boisacq 1916, 76.) A cymbalum kifejezés jelentésváltozása a bibliafordítással veszi kezdetét, amelynek részleteit Haraszti Emil fejtette ki. (Haraszti 1926, 50-62.) Az eredetileg cintányérszerű hangszertípus (11. kép) elnevezése előbb az erősen homorú cintányérok, majd a verővel megszólaltatott harangjátékok megnevezésévé vált (12. kép). A harangokat felváltották a felfüggesztett lemezek, majd a függő fémlemezeket vízszintesen fektetve, ütéssel szólaltatták meg. Fontos megjegyezni, hogy nem a cintányér alakult át húros hangszerré, hanem a cym prefixum átvételével a játékmód analógiája miatt került át az elnevezés a különböző hangszertípusokra. 11. kép Cymbalom, XIV. századi kézirat. British Museum (Galpin 1911 nyomán) 12. kép Chime-bells, XIV. századi kézirat. Lambeth Palace könyvtár (Haraszti 1926 nyomán) 234 10. kép Citara románé, 1028. Monte Cassino (Haraszti 1926 nyomán)
