Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

BRAUER-BENKE JÓZSEF

A CIMBALOMTÍPUSOK TÖRTÉNETE

A pszaltériumra (pszalmosz = zsoltár) vonatkozó legkorábbi feljegyzés Szent Ágoston zsoltármagyarázatában található, ahol kifejti, hogy a zsoltár olyan ének, melyet pszaltériummal kísérnek. Curt Sachs a négyszögletes pszaltériumot egyiptomi és asszíriai előzményekre vezeti vissza. (Sachs 1942, 118.) A négyszögletes pszaltérium legkorábbi ábrázolásának tartják a Kr. e. IX. vagy VIII. századi újasszír időszakból, Kalhu (Nimrud) városából előkerült elefántcsont pyxisen (szelence) látható zenészek négyszögletes, húros hangszerét. (6. kép) Apyxisen látható hangszereket Joan Rimmer citera típusú hangszernek azonosítja. (Rimmer 1969, 40.) Ezzel szemben Max Wegner úgy véli, hogy a kérdéses hangszer inkább a xilofonok közé sorolandó. (Wegner 1950,

36.) Valójában teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy pontosan milyen hangszertípus látható az elefántcsont pyxisen, mert csupán az ábrázolás alapján idiofon, membranofon vagy chrodofon hangszertípus is lehetne.

4. kép

Pszaltérium vagy magadisz szöghárfa típus, Kr. e. V. század, attikai vörösalakos váza

(Wegner 1984 nyomán)

5. kép

Pszaltérium szöghárfa, I—III. századi szogd terrakotta szobor (Karomatov-Meskeris-Vyzgo 1987 nyomán)

6. kép

Elefántcsont pyxis (szelence) Kalhuból (Nimrud), Kr. e. IX.VIII. század. British Museum (Rashid 1984 nyomán)

231