Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK Csodálkozás: — Miért? Kifejtem, hogy milyen nehéz helyzete lesz a gazdaság vezetőjének a jövőben, a mai képtelen gazdasági berendezkedés és irányítás mellett. Vagy felfelé vagy lefelé kell, hogy lejárja magát bárki, leginkább azonban a volt tulajdonos, mert benne igen alkalmas bűnbakot lehet találni. — A jövőben csak munkából lehet megélni —jegyezte meg oktatóan a főkérdező. — A munkát senkitől sem kell megtanulnom — felelem —, eddig is dolgoztam, habár oly kellemes helyzetben voltam, hogy nem szorultam rá kizárólagosan a munkára. — Milyen nagy a gazdaság? — 3.200 k. hold. — Milyen lesz a termés, és hány vagon gabonát fog leadni a közélelmezésnek? — kérdezi tovább. — A termést nem kedvezően ítélem, ellentétben az újságok állításaival. A gazdaságok nem fognak feleslegeket beszolgáltatni, az erre vonatkozó mostani számítások minden alapot nélkülöző jóslatok. Minden rámegy a konvencióra, kiadásokra, deficittel fognak dolgozni a legbelterjesebb gazdaságok is. A vége az lesz, hogy a termelési költségeket le kell ismét szállítani, ennek a hatását pedig majd úgyis meg fogják látni. Az egymás közötti megszólításokból jövök rá, hogy a főkérdező Szamuelly Tibor, a vele szemben ülő pedig Kellner Sándor. Eddig azt hittem, Szamuelly nincs is jelen. — Tudatában van-e a nép annak, hogy a szövetkezet földje az ő tulajdona? — A nép nem tekinti a szövetkezeti birtokot tulajdonának, csak azt ismeri el magáénak, ami felett korlátlanul rendelkezik. A nép azt látja, hogy most nem egy „uraságnak” dolgozik, de az „államnak” — igaz, nagy és fényes ígéretek mellett, de nem sok bizalommal, mert az államot ősidőktől fogva a legrosszabb „uraságnak” tartja. Erre valaki — azt hiszem, Kellner —, megjegyzi, nem is baj, ha nincsenek tisztában a kérdéssel. — A szövetkezeti kérdés — folytatom — sincs megoldva vagy tisztázva, mert eddig még pontos utasítások sincsenek az alakulás módjára, hiszen minálunk az alapszabályok tervezete nincsen kibocsátva. Különféle mérvadó helyről pedig azt is hirdették, hogy a szövetkezetek megszűnnek és minden nagybirtok „állami” lesz, mint például máris Vas megyében. Arra a kérdésre, hogy a magas konvencióból a felesleget a cselédek bizonyára felajánlják, csak nevettem és megjegyeztem, hogy a pénz elértéktelenedése következtében minden fölös terményt csereeszköznek fogják megtartani. Ok Unissono: — Hiszen ezt akarjuk, hogy a pénz kiküszöböltessék, és az „állammal” lépjenek csereüzletre! — Igen ám — vágok vissza —, de a nép nem fog az állammal cserélni, mert akkor nem válogathat, nem alkudhat, nem is látja az árut, de utólag bármit ráoktroyálnak, például két bal csizmát, két jobb cipőt, só helyett kőport, cukor helyett rézgálicot, stb. Erre van számos példa. 204
